VIEW POST
Másnap reggel nagyon korán keltem, úgyhogy a napfelkelte már a dűnék tetején ért, onnan készítettem egy-két képet a táborhelyünkről, majd leereszkedve a felkelő nap első fényeiről a dűnék tetején.
A szokásos reggeli procedúra és pakolás után, újra útra keltünk. Előző nap elértük…
VIEW POST
Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy egy reggeli fürdőzéssel kezdtük a napot. Mielőtt továbblépnénk, meg kell valljam csúsztatás lenne tovább mesélni a történetet anélkül, hogy néhány szót ejtenénk túránk legneuralgikusabb problémájáról: a legyekről.
Konkrétan nem legyek voltak, hanem egyenesen légy invázió. Utunk alatt az erre vonatkozó kérdéseinkre többen is…
Korán keltünk, és a roadhouse-ban reggeliztünk egyet. Az autókat itt újra tele tankoltuk. Már itt is borsosabb volt az ára az üzemanyagnak, mint eddig bárhol, de ez később jó döntésnek bizonyult, mert mindent felülmúló ár várt bennünket Mount Dare-ben.
Nem sok…
VIEW POST
Az éjszakát Coward Springs-ben töltöttük, a régi vasútállomás helyén kialakított Kempingben. Az infrastruktúra korlátozott, viszont hihetetlen érzékkel, a tájba illően építette meg a hely mai tulajdonosa. Mindent, amit egy vasúti pályaudvaron és a vasútvonal mentén meg lehet találni felhasznált az építés során.
Hasznosult talpfa, régi…
VIEW POST
Másnap reggel úgy éreztük, hogy az a minimum, hogy egy kávéházi ‘nagykomplettel’ ajándékozzuk meg magunkat az előző napi megpróbáltatások után, úgyhogy egy meleg reggelit költöttünk el. Ez egy olyan helyen, mint Port Augusta, vasárnap korán reggel nem egyszerű, mert a helyi lakosság soraiban törpe minoritás az a réteg, aki…
VIEW POST
Végül elérkezett az indulás napja. Az igazat megvallva egy kicsit nagyobb szerencsénk is lehetett volna.
Hosszú idő óta nem esett. Természetesen a nyarak mindig szárazak, de most a nyári szárazság csak nem akart véget érni. Aztán végül mégis megérkezett az eső, sajnos pont rosszkor. Bizonyosan az a helyes stratégia, ha…
VIEW POST
Az előző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy a világ legnagyobb homoksivatagának átszelése volt a kitűzött célunk!
Talán meghökkentően hangzik, ám az ausztrál Simpson sivatag valóban a világ legnagyobb homoksivataga. Kétségtelen, hogy ha megkérdezünk bárkit is arról, hogy a mi is a világelső ebben a témában, azt hiszem mindenki gondolkodás nélkül…
VIEW POST
Azt hiszem egyszer már leírtam azt valahol itt, hogy ” ember tervez, Isten végez”, de azért azt magam sem gondoltam, hogy ennyi idő telik majd el a következő bejegyzésig. Ez egyben egy bocsánat kérés is azoktól, akik várták – vigasztalanul – a következő fejezetét az Úton blog-nak.
Amint arról említést…
VIEW POST
Amint arról tegnap beszámoltam szerencsésen létrejött a találkozás, és ezt – hozzánk méltó módon – a gasztronomia oltárán bemutatott áldozattal ünnepeltük meg közösen.
Szerencsés volt, hogy a tegnapi napra eső szakasz csak 17 km volt Gyurinak, így sem túl fáradt nem volt, és nem is érkezett meg Hévízre túl későn.
Aztán…
Valamikor még azt gondoltam, hogy nem ez lesz a legközelebbi bejegyzés. Valahogyan úgy terveztem, hogy mielőtt újra útra kelek, még megírom az áprilisi sivatagi kalandjaimat, aztán ez majdnem sikerült is. Mielőtt elindultam, még megírtam a bejegyzéseket, de a képekre már nem maradt időm, hogy leválogassam, feltöltsem őket. Aztán a…
Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"
