MÁSNAP
Amint arról tegnap beszámoltam szerencsésen létrejött a találkozás, és ezt – hozzánk méltó módon – a gasztronomia oltárán bemutatott áldozattal ünnepeltük meg közösen.
Szerencsés volt, hogy a tegnapi napra eső szakasz csak 17 km volt Gyurinak, így sem túl fáradt nem volt, és nem is érkezett meg Hévízre túl későn.
Aztán reggel még annyi időnk volt, hogy egy közös reggelit költsünk el együtt. Ma nem menetel egyedül. Egy kedves kollégája szegődik ma mellé, akivel elválásunk után a buszpályaudvaron találkoznák és onnan együtt teszik meg a mai szakaszt.

Menetkész
Furcsa ilyen outsider-ként “megérinteni” egy ilyen vállalkozást. Reggeli közben elkészítettem a napi szendvicseit, és vésztartaléknak némi vacsorát is (nem tudni ma mi várja a nap végén). Elég csak ennyi és azonnal felidéződnek az emlékek, és amolyan különös ‘vándor’ érzés vesz erőt az emberen, már csak egy ilyen reggeli készülődés révén is. És persze biztosan az is számít, hogy most egy kicsit az én lábam alatt is mozog a föld.
Boldog vándor élet!

Megint Úton
Aztán mindent összepakolt, útnak indult újra és búcsút intettünk egymásnak.
Ha minden igaz, ma eléri az út egy ötödét! Megint egy ünnep!
Sok szerencsét!
Sors Bona, Nihil Aliud!