Utazás

MÁSNAP

By
on
2018 október 3.

Amint arról tegnap beszámoltam szerencsésen létrejött a találkozás, és ezt – hozzánk méltó módon – a gasztronomia oltárán bemutatott áldozattal ünnepeltük meg közösen.
Szerencsés volt, hogy a tegnapi napra eső szakasz csak 17 km volt Gyurinak, így sem túl fáradt nem volt, és nem is érkezett meg Hévízre túl későn.

Aztán reggel még annyi időnk volt, hogy egy közös reggelit költsünk el együtt. Ma nem menetel egyedül. Egy kedves kollégája szegődik ma mellé, akivel elválásunk után a buszpályaudvaron találkoznák és onnan együtt teszik meg a mai szakaszt.

Menetkész

Furcsa ilyen outsider-ként “megérinteni” egy ilyen vállalkozást. Reggeli közben elkészítettem a napi szendvicseit, és vésztartaléknak némi vacsorát is (nem tudni ma mi várja a nap végén). Elég csak ennyi és azonnal felidéződnek az emlékek, és amolyan különös ‘vándor’ érzés vesz erőt az emberen, már csak egy ilyen reggeli készülődés révén is. És persze biztosan az is számít, hogy most egy kicsit az én lábam alatt is mozog a föld.

Boldog vándor élet!

Megint Úton

Aztán mindent összepakolt, útnak indult újra és búcsút intettünk egymásnak.
Ha minden igaz, ma eléri az út egy ötödét! Megint egy ünnep!

Sok szerencsét!

Sors Bona, Nihil Aliud!

TAGS

2018 december 25.

Tamás
Adelaide, SA - Australia

Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"

Keresés
Legfrissebb bejegyzések
Új bejegyzés értesítő

Legfrissebb hozzászólások
Archivum
view it in English