ÚTON – ÚTFÉLEN
Valamikor még azt gondoltam, hogy nem ez lesz a legközelebbi bejegyzés. Valahogyan úgy terveztem, hogy mielőtt újra útra kelek, még megírom az áprilisi sivatagi kalandjaimat, aztán ez majdnem sikerült is. Mielőtt elindultam, még megírtam a bejegyzéseket, de a képekre már nem maradt időm, hogy leválogassam, feltöltsem őket. Aztán a hosszú repülőút alatt ezt is megtettem, már tényleg csak az utolsó simítások hibádzanak. Azt tervezem, hogy amilyen gyorsan csak tudom, majd közzéteszem őket.
Ebből a néhány sorból talán kiderül, hogy újra úton vagyok, most éppen Magyarországon.
Illetve, ez azért nem pontos, mert ennek az utazásnak az apropója tulajdonképpen egy húsz év előtti vitorlázás, és aztán, az azt követő sok éves, hagyományos őszi adriai vitorlázás felelevenítése volt. (Természetesen, majd erről is megemlékezem.) Most azonban, hogy a vitorlázásnak vége, és újra Magyarországon vagyok, egy másik Nagy Utazás egy pillanatát voltam hivatott “elkapni”.
Gyuri barátom ebben az esztendőben lesz 50 éves, és ezt Kék túra útvonalának követésével, egy több mint 1000 km-es gyaloglással ünnepli meg. Szeptember 26-án indult útnak és tervei szerint, 50 nap múlva, éppen a születésnapján érkezik majd meg, a túra keleti végpontjához. Így lett a project neve: ‘KÉK 50’.
Az volt a tervem, hogy valahol a túra elejen, elkapom Őt az Úton.

Kilátás a temetőre
A választásom a Zalaszántó – Hévíz közötti szakaszra esett. Ennek az az előnye is megvolt, hogy ez egy nagyon rövid nap volt számára, tehát egy kis időt – egy délutánt és egy estét – együtt tölthetünk.
Az út mellett telepedtem le, hogy ott “üssek rajta”.

Különítményünk a ‘vártán’
Megint egyszer felállítottam a kempingszékemet, (erről bővebben itt), valahol egy kis földúton, Rezi és Karmacs határában, egy régi, felhagyott kis zsidó temető mellett. Mivel ünnepnap volt a mai, legjobb (vagy egyes olvasatban legócskább, legnapszítta, legtöbbett látott) trikómat vettem fel, már csak a feeling kedvéért is! Ashes to Ashes!
Aztán kis különítményünk, csak várt és várt. Az alkalom megünneplésére egy Gyuri által, oly annyira szeretett tasmania-i sört is hoztam magammal, ezzel támogatva a hátra lévő napi penzum megtételét. Emellett a székesfehérvári autópálya pihenő ‘M7 Bistro’-jában egy kötelező gyakorlatot is bemutattam. Az elmaradhatatlan fahéjas csigából is hoztam neki egyet. (a kis fehér zacskó a képeken)
Őszintén szólva nem unatkoztam, mert az időt ennek a bejegyzésnek a megírásával ütöttem agyon.
(Nos, idáig jutottam vele. A többit majd csak akkor tudom megírni, ha Gyuri is megérkezett már.)

Megérkezett

Helyet cseréltünk
Ezeket a sorokat már Hévízen írom.
Létrejött a találkozás.
Kisvártatva megérkezett Gyuri, és saját bevallása szerint nem is lehetett volna jobb hely a találkozásra, mert már pont itt volt az ideje, hogy megpihenjen. Így aztán átvette a helyemet a kempingszékben, és a sörrel és a fahéjas csigával ünnepelte meg a találkozást.

Ünnep!!!
Aztán rövid pihenő után tovább battyogott, hogy kis idő múlva már itt a városban találkozzunk.

Tovább, tovább…
Azoknak, akik szeretnék követni őt a nagy vándorlásban, az alábbi facebook linket javaslom: https://www.facebook.com/kek50/

Fifty-fifty
A mai napi-zene mi is lehetne más: Rolling Stones – Waiting on a Friend