Ma egy videóval jelentkezem.
Már említettem volt, hogy egészen gyorsan, flottul, és egy begyakorolt csapat benyomását keltve ütöttünk tábort esténként. Erről aztán a “hajózó IT munkatárs” és tűzrakóhely kialakító szakember (v.ö.: lapátos ember) egy timelaps videót is készített. Most ezt mutatom meg. (a fenti videó a jobb alsó sarokba kattintva…
VIEW POST
Amint az az előző napi bejegyzésben megígértem, a történet még nem ért véget. Még a túra előtt, de már az evezős túrám után, amikor már a Simpson-ba vezető túrát készítettük elő, megfogalmazódott bennem egy ötlet, hogy kellene egy “logót” és vele együtt egy trikót is készíteni az utazásra. Ha…
VIEW POST
Reggel még nem voltunk benne biztos, hogy tk. hol is alszunk aznap este. Menindee felé vettük az irányt. Épp elértük a Barrier Highway-t, amikor az előttünk haladó lakóautó defektet kapott. Sajnos a 70 év körüli vezető kicsit talán későn észlelte, hogy valami nem stimmel a kerékkel és az addigra…
VIEW POST
Az éjszakát a White Cliffs-i kempingben töltöttük. Én az esti zuhanyzás közben egy gekkoval osztottam meg a zuhanyfülkémet. Sajnos ezt nem tudom fényképpel is megerősíteni, mert mire visszamentem a fényképezőgépért, már nem találtam meg őt újra.
Aztán reggel “városnézésre” indultunk.
[caption…
VIEW POST
Tibooburra-tól dél felé indultunk útnak és először egy kis, egykor aranyások által kiépített városka maradványainál álltunk meg. Körbesétáltunk, majd a régi épületekben kialakított kiállító terekben tettünk egy látogatást. A legtöbb épület már az enyészeté, de a posta, rendőrség, börtön, – tehát az egykori állami (kő) épületek – még ma…
VIEW POST
Utunk Innamincka-ból a Strzelecki Track-en vezetett tovább dél felé. A track a nevét a derék lengyel felfedezőről kapta, akiben a kontinens legmagasabb pontjának meghódítóját is tiszteljük, és neki köszönhető, hogy egy lengyel szabadsághősről van elnevezve a legmagasabb csúcs ezen a földrészen. (Később egyébként ugyanő, mintegy 200.000 ír élet megmentője…
VIEW POST
Ma is a nappal keltünk, és a reggeli “karbantartás és ellenőrzés” mellett, ezen a reggelen én is levettem végül a teli kannákat az autó tetejéről, mert már annyira rázós helyre nem mentünk innentől. Még maradnak a földutak, de majd lassan “civilizáció szag” kezd lenni.
Végül kiürítettem…
VIEW POST
Mai bejegyzésemet, egykor volt ábrázoló geometria tanáromnak, Dr. Baboss Csaba Tanár Úrnak ajánlom sok szeretettel, azzal az üzenettel, hogy egy napon, minden tanult elmélet, a gyakorlatban is hasznosul.
Reggel még egy látogatást tettünk a legendás Hotel-be, és elköltöttünk ott egy reggelit.Természetesen ezeknek a helyeknek , ahogyan azt már tárgyaltam, sajátos…
Már csak 120-140 km volt Birdsville-ig, de az igazi kihívás csak most kezdődött. A legnagyobb dűnék között jártunk már.
A növények mérete kezdett egyre növekedni és a dűnék mérete nem különben. Természetesen a kettő nem függ össze.
Ezek az apró,…
VIEW POST
Egy hete voltunk úton ekkor, és akármennyi időt is töltöttünk a dűnék között, valahogyan továbbra sem tudtunk betelni a látvánnyal. Annyira más volt ez mint egy buszos túra a piramisok tövébe. (Bár őszintén szólva egy ilyen tömeg-túrát még soha életemben nem próbáltam.)
Észak felé autóztunk újra és mielőtt elértük volna…
Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"
