HÁROM SAROKKAL ODÉBB – TIZENEGYEDIK NAP
Utunk Innamincka-ból a Strzelecki Track-en vezetett tovább dél felé. A track a nevét a derék lengyel felfedezőről kapta, akiben a kontinens legmagasabb pontjának meghódítóját is tiszteljük, és neki köszönhető, hogy egy lengyel szabadsághősről van elnevezve a legmagasabb csúcs ezen a földrészen. (Később egyébként ugyanő, mintegy 200.000 ír élet megmentője lett, a Nagy Éhínség idején)
Amikor végül lefordultunk a Strzelecki Track főútjáról, a Dél-Ausztrália és Queensland határán fekvő olaj- és gázmezőkön vezetett át az utunk. Amellett, hogy természetesen ennek van egy tájidegen folyománya is, ám azért ez a “szubkultúra” is meghagyta a maga vizuális lábnyomait. Néha a szó szoros értelmében.
A mai nap legfontosabb célja az volt, hogy a beindult “Sarok Üzletünk” harmadik sarokkövéhez” (Istenem, a Magyar Nyelvnél nincs gazdagabb!) is eljussunk.
A Poeppel és a Haddon Corner után, ma a Cameron Corner (Cameron Sarkot) látogattuk meg. Ez a pont Dél-Ausztrália, Új-Dél-Wales és Queensland államok határainak találkozási helye.
Ugyanitt fordul délnek a Dog Fence is, ami a világ leghosszabb kerítése, mintegy 5600 km hosszú és két részre választja egész Ausztráliát. Az északi dingo-k által lakott, és a déli, birka tenyésztő területeket.
A kerítés az 1880-as években épült és mai napig funkcionál. Heti rendszerességgel ellenőrzik a szakasz-őrök a sértetlenségét, hogy továbbra is megvédje a birkákat a dingo-k támadásaitól. Természetesen, ennek ellenére azért a kerítés déli oldalán is (ritkán) előfordul néhány dingo, de ezek száma elenyésző az északon tapasztaltakhoz képest. Mint minden ilyennek, ennek is vannak vitatott következményei, bár ezek ebben az esetben nagyon nehezen mérhetők.
Mint rendesen, itt is van egy kis roadhouse, ami előtt a nemzeti lobogó lobog. Ennek tövében ünnepeltük meg a három sarok közös meghódítását.
A kis házi ünnepség és a helyi vállalkozás étkeztetési szolgáltatásának fenntarthatóságát szolgáló fogyasztásunk után, átléptünk utunk negyedik érintett államába, Új-Dél-Wales-be.
A hely egy extra szolgáltatást is kínál, azzal a lehetőséggel, hogy egy komplett golfpálya kígyózik körbe a roadhouse körül, ami három állam területén fekszik. Sehol máshol nem megismételhető élményt nyújtva ezzel a golfkedvelő közösségnek.
Külön pontot tudtunk adni, a helyi férfi toalett újszerű, és kreatív megoldásáért. Gondolom, a környékbeliek szeszfokkal reciprok módon, csökkenő tendenciát mutató célzási pontosságának köszönhetően a ‘kapufa’, illetve ‘mellé’ találatok extrém magasak voltak. Ezért talán a sztenderdet meghaladó méretű piszoár keresése közben születhetett meg az idea, hogy az általánosan használt fajansz készséget, egy mosókonyhai öblítő tálra cseréljék. Kreativitásból jeles! Ez az igazi Outback szellem!
A kreatív vízvezeték-szerelés szép példája – gumicsizma mosási opcióval (erre a gyanúmra egyébként a szaniter kefe is ráerősít)
A helyi erők mindenütt ott vannak az út mellett, főleg, hogy errefelé, lassan napközben is igen kellemes a hőmérséklet, így aztán aktív a kenguruk csapata.
Már úgy értem többnyire.
Estére Tibooburra-ba érkeztünk és a helyi kempingben húztuk meg magunkat. Még volt időnk a kis helytörténeti múzeum meglátogatására. A több apró épületből álló kiállítás, a hely és a környék történetével, flórájával és faunájával ismertet meg. A kiállítás későig nyitva van és (nem?) meglepő módon senki sem őrzi, reggel egy önkéntes kinyitja, és este bezárja. A közerkölcs a múzeum rendőre! Jó tudni, hogy itt élünk!
Egy fontos emléket is itt őriznek. Itt látható az az eredeti fa oszlop, amit John Cameron földmérő helyezett el, a ma róla elnevezett Cameron Corner helyére, és ahol 1969 óta beton oszlop őrzi a pontos helyét a három állam találkozásának.
Ha feljebb szót ejtettem a közerkölcsről, akkor a benzinkút oszlopán kiragasztott kis cetli is ezt a bizalmi légkört erősíti. A felirat arra szólít fel, hogy amikor befejeztük a tankolást, ballagjunk be és ne felejtsük el megjegyezni, a fizetendő összeget, hogy tudja a tulaj, mennyit kell fizetnünk.
Egy kis emlékpark is van itt, ami Charles Sturt felfedező útjának állít emléket és az általa az expedíciója során magával cipelt evezős csónak pontos mása. Hogy Ő itt hogyan kerül a képbe, arról a következő bejegyzésemben részletesen beszámolok majd, lévén a következő fontos helyszín az általam nagyra becsült Charles Sturt életének egy fontos állomása is volt.