WHITE CLIFFS – TIZENHARMADIK NAP
Az éjszakát a White Cliffs-i kempingben töltöttük. Én az esti zuhanyzás közben egy gekkoval osztottam meg a zuhanyfülkémet. Sajnos ezt nem tudom fényképpel is megerősíteni, mert mire visszamentem a fényképezőgépért, már nem találtam meg őt újra.
Aztán reggel “városnézésre” indultunk.
Égi látvány a “városról” – forrás: Internet
Kezdjük a lényeggel – bányajárat mindenhol
Nem csalatkoztam! A két város éles versenyben van a “Legreprezentatívabb opál fellegvár” kitüntető címért. White Cliffs a maga irgalmatlan lepukkantságával egyenesen magával ragadó. Olyan értékeket képvisel, amiket nehéz máshol megtalálni.
Korábban bányajárat, ma lakóház – itt a “tetőkertben” van a műholdvevő felállítva
Mindenek előtt is, ugye ott vannak a bányák. Ez tk. nem jelent mást, mint, hogy mindenhol [sic!] kisebb nagyobb, lyukak vannak furva a földbe, amik eleinte bányajáratként, majd egy részük később (némi alakítás után) mint föld alatti lakóhely funkcionál. Ezekben egész évben állandó (és kellemes) a hőmérséklet, még akkor is, ha itt gyakori az 50 fokos meleg.
Üvegház – Joe Világ Klasszis Opál kereskedése – mondjuk ilyen tényleg nincs még egy
Valahogy így, mindenesetre a kőműves nem maradt szomjas
A városka közepén azért áll egy pár “rendes” épület is, bár ezek egy része sem a lexikális értelemben vett lakóház. Itt a recycling egy nagyszerű példáját láthatjuk. Üvegház a legjavából!
Nincs ami nincs!
Figyelemre méltó a helyi zsibárus műintézménye is.
Low budget – de kilátással az tengerre (csak sasszemeknek!)
És persze vannak akik kifejezetten az alacsony költségvetéssel dolgozó B&B szegmenst célozták meg, vagy ez csak vicc? Itt sose lehet biztos az ember! Az Óceáni kilátás ígérete itt extra!
Opál mindenhol
A népesség 99%-a az opál bányászatából él még mindig. Az itteni opál a kréta időszakból származik és az akkori tengeri élővilág adja az opalizált anyag törzsét. A legjelentősebb és legritkább ezek közül egy Plesiosaurus (tengeri hüllő) opalizált csontváza, amit ma a Sydney Múzeum őriz. Emellett itt található az egész világon egyedülálló ún. “ananász opál”, ami nevéhez méltó módon, egy ananászra emlékeztető formában, a kalcium-karbonát opálosodásával képződött, kisebb krumpli méretet is elérő ásványi képződmény.
Itt az idő visszaállni az országúti keréknyomásra – sajnos megint aszfalt van a lábunk alatt
Aztán elhagytuk a várost és ezzel végképp búcsút intettünk a földutaknak. Innentől (már majdnem) végig, egészen hazáig majd aszfalton vezet az út. Kb. 2700 km tettünk meg jó vagy rosszabb földutakon, és néha egy kicsit úttalan utakon is. Nem lehet panaszunk az autók kitűnőre vizsgáztak. Ismét!
Az utolsó éjszaka Úton
