BÚCSÚ A BITUMENTŐL – MÁSODIK NAP

Másnap reggel úgy éreztük, hogy az a minimum, hogy egy kávéházi ‘nagykomplettel’ ajándékozzuk meg magunkat az előző napi megpróbáltatások után, úgyhogy egy meleg reggelit…

INDULÁS – ELSŐ NAP

Végül elérkezett az indulás napja. Az igazat megvallva egy kicsit nagyobb szerencsénk is lehetett volna.

Hosszú idő óta nem esett. Természetesen a nyarak mindig szárazak,…

FELKÉSZÜLÉS

Az előző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy a világ legnagyobb homoksivatagának átszelése volt a kitűzött célunk!

Talán meghökkentően hangzik, ám az ausztrál Simpson sivatag valóban…

MEGINT ÚTON

Azt hiszem egyszer már leírtam azt valahol itt, hogy ” ember tervez, Isten végez”, de azért azt magam sem gondoltam, hogy ennyi idő telik…

MÁSNAP

Amint arról tegnap beszámoltam szerencsésen létrejött a találkozás, és ezt – hozzánk méltó módon – a gasztronomia oltárán bemutatott áldozattal ünnepeltük meg közösen.
Szerencsés volt,…

ÚTON – ÚTFÉLEN

Valamikor még azt gondoltam, hogy nem ez lesz a legközelebbi bejegyzés. Valahogyan úgy terveztem, hogy mielőtt újra útra kelek, még megírom az áprilisi sivatagi…

AZ ÚT VÉGE – 59. NAP

Végül elérkezett a nap. Már csak egy apró töredéke volt hátra az útnak, és elértem a torkolatot. Különös érzések, emlékek, gondolatok keveregtek egész éjszaka…

ÁTKELÉS A TAVON – 58. NAP

Nagy nap volt a mai. Talán a leginkább kérdéses szakasza az egész utazásnak az volt: hogyan tudok átjutni a Lake Alexandrina-n. Wellington-i kényszerpihenőm alatt…

AZ ELSŐ PRÓBÁLKOZÁS – 56-57. NAP

Az ünneplés utáni reggel igyekeztem korán összepakolni és elindulni. Amikor felkeltem, még nagyon nyugodt volt a víz, még egy-két dublo is a vízen volt,…

VÍZ. PARTY. FOGADÁS. – 55. NAP

Az előző nap este nagyon szerencsém volt, egy pompás, szélvédett helyen vertem fel a sátrat. A térképen is láthatóan tk. úgy tűnhet, mintha valami…