CHARLOTTE
Ezzel a bejegyzéssel nagyon régi adósságomat törlesztem. Nem csak azzal a Kedves Olvasómmal szemben, aki kérdést intézett a tárgyban hozzám, hanem utazásunk talán legfontosabb szereplőjével Charlotte-tal szemben is.
Amikor arra adtam a fejemet hogy belevágjak a “2500 and 50” vállalkozásomba, az első és legfontosabb az volt, hogy egy megfelelő hajót szerezzek be. Ennek kalandos részleteit már egy korábbi posztban megosztottam: itt és itt.
Amint azt megírtam volt, a hajó az Egyesült Államokban készült, és a Wenonah márkanevet viseli. A gyártó szerint ez a hajótest pontos mása azoknak a hajóknak, amik annak idején a Nyugat és Északnyugat felfedezésének legendás eszközei voltak, és megőrizte az eredeti indián hajóépítési hagyományok minden tudását.
A márkanévhez egy helyi legenda volt a névadó, ami az alábbiak szerint szól:
A nagy felfedezések korában (ott ez az 1700-as évek közepe) egy DuLuth nevű francia érkezett a területre, aki a Mississippi folyó forrását kereste. Miután eltöltött egy kis időt Wenonah törzsével és tovább indulni készült, Wenonah felajánlotta, hogy velük tart, mint vezető. DuLuth nem fogadta el a felajánlott segítséget, túlságosan veszélyesnek ítélte a küldetést, ám megígérte, hogy visszatér Wenonah-ért.
Telt-múlt az idő, ‘s mivel DuLuth nem tért vissza egy ideig, egy ifjú törzsfőnök Tamdoka, aki szintén Wenonah kezére pályázott, lassan és szisztematikusan meggyőzte az egész törzset – kivéve persze Wenonah-t – hogy DuLuth odaveszett.
Wernonah esküvőjük előestéjén felmászott a közeli sziklaszirtre, hogy utoljára még elnézzen a távolba, ahonnan DuLuth-ot várta vissza.
Mivel csak a semmibe kígyózó folyót látta, alávetette magát a mélységbe, hite szerint így egyesülve DuLuth-al az egekben.
Amikor DuLuth visszatért halottan találta Wenonah-t a sziklameredély tövében, ‘s ezzel a legenda megszületett.
Nos eddig a történet. Az eseményt szobor alakban is megörökítették. A róla elnevezett város, Winona, (Minnesota államban) egyik terén állítottak emléket a eseményeknek. (Igaz a megrendelő a saját felesége életének állított emléket a szoborral eredetileg.)
A történethez azért annyi hozzátartozik, hogy (kutatásaim után úgy tűnik) a natív lakosság szerint a történet már ott sánta, hogy ilyen név nem is létezett, mert a szó jelentése csupán: “első szülött leány gyermek”, amit nem volt divat személynévként használni. Sőt ők úgy tudják, hogy az akkori időkben a törzsben élt – állítólag a történetben is szereplő – hölgy, matuzsálemi kort ért meg. De ne romboljuk le az illúziót!
A hajó viszont (mostmár hosszú utat megtéve vele) minden várakozáson felüli, és hajlok rá, hogy azt mondjam: a marketing szövegen túl mutat a hajó minden tulajdonsága. Soha életemben nem eveztem ennyire nagyszerű hajóban.
Még adós vagyok a névválasztás történetével.
Eredetileg azt gondoltam, hogy valamilyen módon Charles Sturt előtt szeretnék tisztelegni a név választásakor. Azonban hajós tradíció, hogy rendszerint hölgyekről nevezzük el a hajókat, és akkor támadt az ötletem, hogy mi lenne, ha Charlotte lenne a hajó neve. (az angolban, ahol a nemek megkülönböztethetőek, a hajó mindig ‘she’)
Ekkor azonban egy nem várt csavar jött a történetbe.
Amikor Charles Sturt-el kapcsolatos kutatásaimat végeztem, akkor leltem rá arra a tényre, hogy felesége leánykori neve Charlotte Christiana Greene. Ma, – amint azt korábban szintén írtam volt, – úgy ismerjük Őt, mint Lady Charlotte Sturt.
Azt is kiderítettem, hogy minden valószínűség szerint az első fehér hölgyek közül az egyik, aki valaha a folyón utazott.
1839. decemberében Charlotte és Charles Sturt, Gawler expedíciójával tartott a folyón, amikor az Adelaide-től északra fekvő területek felfedezésére indultak. Az utat a folyón való északra hajózással kezdték, így Charlotte, Julia Gawler, és a kettejük szolgálólánya voltak az első fehér hölgyek, akik a folyón utaztak. Legalábbis az írott történelem szerint!
Ez már bőven elégséges indok volt arra, hogy a hajót Charlotte-nak nevezzem el. Némi tanakodás után úgy döntöttem, hogy bár a Lady cím örökre megilleti a vállalkozó kedvű hölgyet, mégis kicsit nagyzolónak éreztem, hogy Lady előnevet kapjon a kis kenum. Majd talán, ha egyszer nagyobb hajóm lesz. (Vagy talán, ha befejezi ezt a hosszú utat. Bár hajót átnevezni nem jó ómen. – Én nem vagyok híve a hajós babonáknak, csak azokban hiszek, amik a hajósok között köztudomásúan igazak! 😊)
Így hát a történet. Kis csapatunk legfontosabb szereplője Ő, bízvást elmondhatjuk: nélküle ez a vállalkozás nem valósulhatott volna meg. Remélem méltó emléket sikerül állítanunk majd Lady Charlotte-nak.
Sors Bona Nihil Aliud
