KÖSZÖNET
Ez a bejegyzés amolyan köszönetféle. Miközben nyilván elmondhatom, hogy szerencse kísért az utamon, aközben nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy nagyon sokan és sokféleképpen segítették az utamat vagy segítettek hozzá, hogy végül elérjem a tengert.
Nyilván ‘Oscar közhelynek’ tűnik, hogy hálával tartozom mindenek előtt a Szüleimnek. Nélkülük sem a folyó, sem a víz szeretete nem plántálódott volna belém, és az ilyen utazáshoz szükséges alap készségeket sem sajátítottam volna el, és nem asszimilálódtam volna a mindennapi körülményekhez annyira gyorsan és könnyen. Hát hálás köszönet érte! Valószínűleg nehéz felmérni és szavakba önteni ennek az impulzusnak a jelentőségét!
Természetesem a Családom Tagjai a következők, akik nem csak távollétemet tették lehetővé, (vagy élvezték :o), hanem egyéb módon is segítették az utamat, képességeik és lehetőségeik szerint – a távolból. Elévülhetetlen a blog hátterében végzett munka fontossága is, már a kezdetektől. Külön köszönet a Murray Bridge-i Víz-Party megszervezéséért!
Köszönet a legjobb Barátoknak, akik a távolból is velem voltak, ’s egyszer még – ha csak virtuálisan is – közöttük lehettem, és Ők velem voltak! Köszönet a biztató szavakért! Köszönet a Barátságotokért!
Köszönet minden Barátnak, Ismerősnek, és Ismeretlennek (akikből így most távoli ismerős lett), hogy szóban, e-mailben, blog hozzászólásokban társul szegődtek mellém az út során. Fontos volt tudni, hogy ‘soha nem vagyok egyedül’! Bízom benne, hogy az élményekkel és képekkel viszonzásképpen egy kicsit törleszteni tudtam az adósságomból.
Külön köszönet a privát e-mailekért, amik különös kapcsolatot jelentettek a ‘valódi világgal’.
Köszönetet kell mondanom azoknak is akik szótlanul követték a blog-ot. A Google statisztika szerint minden várakozásomat felülmúlóan kell legyenek ilyenek, vagy valaki robotot indított rá a lapra.
Külön köszönet azoknak, akik ott lehettek Murray Bridge-ben, hogy “fogadjanak” az “út végén”. Azoknak is köszönöm, akik nem lehettek ott, de SMS-ben vagy üzenetben kívántak jót! Nem kevés erőt adtak ahhoz, hogy befejezzem az utat. Talán a legnehezebb szakaszon segítettek át.
Köszönet azoknak, akik valamilyen módon cselekedetben is hozzájárultak az út sikeréhez, Róluk egy korábbi bejegyzésben már megemlékeztem, hálás köszönet Nekik ismét!
Köszönettel tartozom Travis-nek Moss Vale-ben, hogy segítette a felkészülésemet, hajót kölcsönzött nekem, míg az enyém meg nem érkezett. Thank you, Travis! You are a champ, Mate!
Köszönettel tartozom emellett azoknak is, akik az utam során segítettek ki, amikor a hajót kellet továbbítanom valahogyan. Ők azok, akik a kempingben és a két duzzasztóműnél segítettek, “víztől, vízig”, hogy folytathassam az utamat.
Nem kevéssé vagyok hálás azoknak az ismeretleneknek, akik mindenkor barátsággal fogadtak a folyó partján, a kis falvakban és városokban, és azoknak is, akik magán birtokaikon engedték, hogy egy éjszakára meghúzzam magamat. Fontos segítség volt! Nyilván ezek a sorok nem jutnak el hozzájuk, de nem szerettem volna említetlenül hagyni Őket sem! Nélkülük, és a velük való találkozások nélkül kevesebb lett volna az Út.
Nagyon sok embernek lettem adósa az Út során. Elhalványult barátságok elevenedtek fel, eltűnt emberekkel vehettem fel újra a kapcsolatot, új embereket ismerhettem meg. Mindenképpen ez olyan hozadéka az utazásomnak, és talán a blognak is, amire nem számíthattam, de mindenképpen az Út értékét növelik.
Az Út és Ti mindannyian a szívembe zártan éltek tovább!
Köszönet mindenért!
És, hogy hogyan is tovább! Ígérem a következő bejegyzésben erre is válaszolok!
