Szellem

1000 MÉRFÖLD

By
on
2017 december 3.

Egy kicsivel korábban elértem az 1600 fkm-t, azaz az utam egyharmadánál járok.
Kicsit másképpen: 1000 mérföldre otthonról. Az olyan távolság, amit ‘mondásokba’ foglalunk.

Ezer mérföldre ismerős helyektől, ismerős arcoktól, komforttól.
Magányosan rovom a kilométereket, amik valljuk meg lassan fogynak.
Ellen kell állni hőségnek, esőnek. Még akkor is vannak veszélyek, ha ez az utazás mára már nem ugyanaz.
Gondolkodni és gondoskodni kell mindarról, ami annyira hétköznapi és megszokott már, hogy nem is gondolunk rá. Legyen hol aludni, legyen mit enni. Figyelni, hogy a hőség nehogy “kárt tegyen” az emberben, mert nincs légkondi és hűtőszekrény. Egyáltalán kiszámolni, hogy mindig legyen elegendő víz és valamennyi vésztartalék, mert nincs csap, hogy vizet engedjen az ember.
Időben érkezni, hogy álljon a sátor mikor az eső ideér, mert a szúnyogháló a tetőn majd átengedi a vizet, mire a külső réteg rákerül, – mert nincs ‘garázsból belépek a házba’. Tanácsot is csak 3-4 nap múlva lehet kérni, hogy “mivel is kenje be az ember”, mert nincs a sarkon a gyógyszertár és az orvos.
Lám, máris kész a kaland!

Ma ezekből az elemekből építjük meg a magunk büszke felfedezőútjait. Pedig mennyire hétköznapi ez az egész. Hogyan változott meg ennnyire a recept? Hol lopta el a felfedezés kellékeit ez a 150 év, minden ami értünk történt, hogy egy jobb világban éljünk? Persze nem az a cél, hogy egy vágott seb még mindig megöljön, de micsoda burok az ami mára körülvesz bennünket.

Mennyire más az én ezer mérföldem, mint amilyen az 150 éve volt.
Hume, Sturt, McDouall Stuart, Burke és Wills, Leichhardt! Milyen volt vajon az Ő ezer mérföldjük? Kicsit többet tudunk az előbbiekről, a többiek meg odavesztek. Leichhardt-ot máig nem tudjuk hogyan.

Milyen más ezer mérföld az, amelyiknél nem áll készenlétben a Flying Doctor Service. Ahol nincs térerő. Ahol semmi sincs, csak az út tovább, élőre. Ahol nincs egy telefonhívás, hogy vigyen valaki haza.

Kihívásról, komfortzónán túli vállalkozásról beszélünk, – ha nagyon jó helyen vagyok, akkor akár Skype-on is megtehetjük. Pár naponként kigondoljuk, hogy fehér legyen vagy teljes kiőrlésű, két ajtóval odébb meg szójatejjel opciót kínálnak, ha úgy tartaná kedvem. Milyen felfedezők lettünk mi, XXI. századi emberek? Hová lettek a kihívásaink? Hogyan lettek az ilyen hobbisták mint én, különösek és “valamirevalók”? Mi, és mikor vette el tőlünk az igazi felfedezések semmihez sem hasonlítható valódi értékeit, és emelte a mindennapit, a nem mindennapi piedesztáljára?

Szeretnénk (mi mind) elhinni, ott ezer mérföldre, hogy valami nagy dolog történik, aztán közben meg csak utazgatunk a folyóinkon lefelé. Elmélkedünk közben egy kicsit, majd egy folyó kanyarulatában (a ‘vadonban’ – ahogyan P. Mário barátom mondotta) blog bejegyzéseket írunk belőle, és a sátorból a naplemente félhomályában, rögtön publikáljuk is.
Még zene is van hozzá!

Napi-zene: Hoodoo Gurus – 1000 miles

TAGS
2 hozzászólás
  1. Talinguru

    2017 december 7.

    A mindennapok változnak. Kevésbé (illetve máshogy) küzdelmes az életünk: a “szerencsésebbek” már nem az elemekkel folytatnak harcot, hanem a stresszel, a kapcsolataikkal, a tulajdon lelkükkel. Ezért más, ami veled történik, mert neked most máshogy jó. Vagy rossz, ez nézőpont kérdése. A felfedezés attól még felfedezés marad, hiszen ez a TE felfedezésed. Attól, hogy te visszatérsz – reményeink szerint egészben – még nem leszel kisebb hős, mint azok, akik odavesztek. Ha nem hiszed, kérdezd meg Fehér-macit!

    • Thomas

      2017 december 8.

      Az igazi hős tk. Fehér-maci. Tegnap egy fél napot egy dobozban ült, mert annyira esett az eső. Nekem csak eveznem kellett!

Comments are closed.

Tamás
Adelaide, SA - Australia

Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"

Keresés
Legfrissebb bejegyzések
Új bejegyzés értesítő

Legfrissebb hozzászólások
Archivum
view it in English