Utazás

MENEKÜLÉS AZ ÖZÖNVÍZ ELŐL – 22-23. NAP

By
on
2017 december 2.

Eddig nem panaszkodtam, mert úgy éreztem a blog nem “siratópad”, de most már tényleg elegem lett!
Amióta elindultam a Hume tározótól, azóta egyetlen egy nap nem volt, amikor 30 fok alá ment a hőmérséklet csúcsértéke. Mikor az utamat terveztem, természetesen időjárási kutatást is végeztem. Bár tudom – terveimhez képest kicsit később indultam el – mégis ezen a szakaszon még csak egy-két nap 30 fok feletti értéknek kellene lennie. Tavaly hat nap volt 30 fok felett ebben a hónapban. Most 12-e óta, egyetlen nap sem múlt el úgy, hogy a hőmérséklet a 20-as tartományban maradt volna. A változás végre péntek-szombaton érkezett. Egy alacsony nyomású ciklon kisöpri végre ezt a Csendes-óceán felőli meleg páraözönt.
A pára egyre fokozódott az utóbbi két-három hétben, de ez az utolsó 4 nap már maga volt a pokol. 36-38 fok volt minden nap. Igyekeztem anyit inni, amennyit csak tudtam, és persze patakokban csorgott rólam a víz állandóan. Éjszaka is takaró nélkül (egy szál gatyában is) izzadva próbáltam aludni. A meleget nem bánom, ha el kell mindenáron viselni, de legyen száraz meleg! A trópus nem az én világom.
Amit a meteorológia ígért az az, hogy a hét végére két nap alatt 10 fokot fog esni a hőmérséklet és özönvíz-szerű esők jönnek. Victoria északi területeire különös időjárási és áradási figyelmeztetést adtak ki.
Úgy gondoltam, hogy nem teszem ki magamat a viharoknak és más viszontagságoknak, hanem inkább felhasználom az indokot, hogy ágyban aludjak egyet. Utamat terveimmel ellentétben megszakítottam Barham-nál, a kempingben két éjszakát egy kis házikóban töltök.

 

 

Csütörtökön kis házi ünnepség volt a fedélzeten. Eddig Khancoban-től 800 km-t eveztem és ezzel elértem a 1600 fkm-t, ami azt jelenti, hogy az utam egyharmadát megtettem a tenger felé. Még egy indok az ágyban alvásra!

Péntek reggel nagyon korán keltem, szerettem voltna elérni Barham-ot, még az eső megérkezése előtt. Amikor felkeltem, már az első kiadós esőt megkaptam, úgyhogy mindent vizesen kellett elpakolnom. De amúgy nem panaszkodhatom, az erős szembeszélen kivül más viszontaság nem volt, úgyhogy 12 óra körül elértem a kempinget. Aztán az eső még váratott magára, még késő délután is maradt a párás meleg.

Este aztán megérkezett az özönvíz. A kis ház tetejét éjszaka néha annyira verte az eső, hogy nem lehetett aludni. Dörgött, villámlott, jó kis ítéletidő volt. Egyszer annyire zuhogott, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és kinéztem. A házikóm előtti kis úton patakként hömpölyögött a víz. Most – szombat délután – is esik még, de már nem olyan katasztrófális a helyzet. Holnaptól már jó időt és huszon-fokokat ígérnek. Sőt, ami ennél fontosabb, ez talán marad a jövő hét végéig.

 

Sir John Monash szobra és háttérben a mű (karbantartás alatt)

Tegnap délután még csak egy-két futó zápor volt, úgyhogy kihasználtam a helyzetet, hogy egy kicsit körülnézzek a folyó két oldalán. A híd karbantartás alatt van, így most mellette egy egysávos szükséghíd van felállítva, ezen megy a forgalom. A híd maga a város büszkesége, az építést John Monash vezetése alatt végezték.
John Monash Ausztrália történetének talán legnagyobb katonai lángelméje volt. A új típusú hadviselés és a korszerű hadsereg atyja. Úgy tartják, hogy az Amiens-i áttörés sikere gondos terveinek köszönhető, ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett az első világháború megrövidítésében.

A hadtudomány története úgy őrizte meg az emlékét, mint körültekintő, emberéletet lehetőségei szerint értékén kezelő, az alá rendelt erőkkel humánusan bánó katonai vezetőét. Tevékenysége hosszú időre meghatározó volt az ANZAC erők szervezésében és vezetésében. Békeidőben mérnökként dolgozott, így került kapcsolatba a híddal.

 

Ezt az erre felé tájidegen zárt balkon megoldást itt találtam – mindenhol körül kell sétálni. Réz borítású ritkaság!

A legtöbb ház mára “gazdátlan” – sajnos

A régi benzinkút bezárt

A régi és mellette az új unitarius templom – a design mitsem változott!

Maga a két kis falucska, a folyó két partján nem nagy, és sajnos elnéptelenedőben van. Illetve tk. ennyire nem elkeserítő a helyzet, mert talán a nyaralók majd megmentik a helyet. Néhány új épület épül, jól láthatóan hétvégi-ház célzattal.

 

Az új kikötő

A régi móló, vasúti átrakodó épülete – felújításra vár

A kormányzat új kishajó kikötőt épített, a régi móló melletti vasúti épület, bár rossz állapotú, de rajta egy önkormányzati hirdetmény tudatja, hogy étterem céllal rövidesen felújítják.

 

Koondrook-i utcakép

A régi templom – a kép nem csalás – mára kicsit mintha túlemelésben lenne!

A régi pékség is bezárt már

A mindenes bolt még üzemel – nem mai a logo!

És még a fűrészüzem is

Az alapanyag és a melléktermék

Barham-mal szemben, a folyó túlsó oldalan, Koondrook a születését a faiparnak köszönheti. Alexander (Sandy) Arbuthnot 1889-ben alapította, a máig is működő fűrésztelepet, ami ma a legnagyobb munkaadó a környéken. Az úrról feljegyezték, hogy nagyon keményen dolgozott és igen praktikus ember volt. Az esküvőjét is karácsonykor tartotta meg, így nem maradt el számára egyetlen munkanap sem.

 

Echuca-i emlék

A róla elnevezett gőzhajó 1923-tól sokáig itt szolgált, ma ez is Echuca-ban, működőképesen áll. A cég, Sandy 1914-es halála óta is ápolja a hagyományokat. A 100 év alatt mindössze négy vezetője volt a vállalkozásnak. Valószínűleg jó munkaadói hagyományokkal rendelkeznek.

 

A legendák felett eljárt az idő

Holnap reggel újra útra kelek, kihasználva a jó időt. Tervem az volt, hogy Swan Hill-nél megállok pihenni, de természetesen akkor még nem volt szó erről a kényszerpihenőről. Majd meglátom, legfontosabb vezérlőm most az időjárás.

 

Így közelített a változás

Sajnos a késedelmes indulás miatt egyre inkább kell számítanom arra, hogy beleszaladok a nyári forróságokba és egyébként is É-Ny-i irányba haladok, az Outback melege felé.

Egyelőre viszont örüljünk a jó idő megérkeztének!

TAGS
2 hozzászólás
  1. Válasz

    Titibá

    2017 december 4.

    Nálunk viszont esett a hó, és hideg is van! Gyere evezni a Dunára….😀

    • Válasz

      Thomas

      2017 december 4.

      Most, mikor válaszolok, már itt is jó idő van, csak így maradjon!

LEAVE A COMMENT

Tamás
Adelaide, SA - Australia

Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"

Keresés
Legfrissebb bejegyzések
Archivum
view it in English