Utazás

RENMARK-I TALÁLKOZÁSOK

By
on
2017 december 29.

Arról már tettem említést, hogy a családom karácsonyi látogatást tett Renmark-ban, és ha “már arra jártak”, velem is találkoztak. Az időjárással szerencsém volt, mert csak a két pihenőnap közben volt 40 fok feletti a hőmérséklet, és így könnyebb volt túlélni, mintha eveznem kellett volna.

Némi sokkhullám futott végig a családomon a találkozás alkalmából. Az első megrázkódtatás a feleségemet érte, hogy ti. mekkora ősember szakállat növesztettem az úton. Nyilván nem vesződöm a borotválkozással, és a Nap ellen is kitűnő védelmet nyújt, úgyhogy ezt a “multifunkciót” próbáltam mentségemre felhozni. A második sokk engem ért, mert nem láttam Gábor-t 3D-ben, mióta Magyarországra mentek, ami most már három és fél hónapja történt. Szülőként ritkán adatik meg, hogy lássuk nőni a gyerekeinket. (Kivéve a ruházati beszerzések idején, akkor azonban indirekt módon tesszük mindezt.) Ám természetesen ez alatt az idő alatt is nőtt, úgy tűnik nem is keveset. Nem tudom, ennek hol lesz a vége. A harmadik pedig Ő maga volt, akinek hosszú idő után először, két szülőt kellett elviselnie egy pár napra. Csak Ő tudná megmondani, mennyire volt ez megrázó élmény.

Maga Renmark története az itt alapított birkafarm gründolásáig nyúlik vissza, 1858-ig, majd amikor a Chaffey fivérek (akiket már Mildura-ból ismerhetünk) a 80-as években a környéken felvásárolták a területeket, és beindították az öntözési rendszereket, a hely egyszeriben az Outback “egyik sarkából”, a gyümölcstermesztés egyik fellegvárává változott.

 

A helyi hotel. A stílus elárulja a fénykor idejét

A Soldier’s Memoriall Hall is azt a kort idézi!

1927-ben megérkezett a vasút Adelaide felől, és ezzel a távolság a várostól és a tengertől lezsugorodott. A gyümölcstermesztés és a szőlészet azóta, mai napig is tart.

Egy új fellendülés indult be, valamikor a 70-es, 80-as években, amikor a nagyüzemi termelés tovább fokozta a hozamokat, és ekkor a klinkertégla, szocreál forradalma ledózerolta a “régi” idők emlékeinek jó részét. A legutóbbi idők építészete még csak bontogatja a szárnyait itt, de ebből még lehet valami!

 

Ez éppen a kaliforniai újhullám képviselője (nagyon sokszoros díjnyertes)

Renmark a helye egy inventumnak, ami kezdetben azért nem ugyanazt jelentette, amit ma. A dobozos bor itt találtatott fel, ami kezdetben a ‘kannás bor’ szinonimája volt. Mára azonban – a Kaliforniai 2000-es évek eleji újrafelfedezésének köszönhetően – sokat nőtt az ázsiója és megbecsültsége, és a nagy mennyiségű, környezetbarát eladás szinonimájaként kezdik emlegetni.

 

PS Industry gyönyörűen felújított állapotban…

és gumigatyás barátja

A kikötő két legérdekesebb lakója a PS Industry gőzhajó, ami egészen 1968-ig szolgálta a folyó hajózóútjainak megtisztítását, darujával kiemelve a kidőlt fákat és más akadályokat. Hozzá tartozik egy uszály is, ami úgy tűnik időskori inkontinenciában szenvedhet, és ebben a gumigatyában üldögél. Ma mint úszó múzeum működik.

Amikor utamat megkezdtem, viszonylag kevés olyan pont volt, amiben biztos voltam, vagy az utolsókig kidolgozott terv lett volna róla. Volt azonban egy, amiben biztos voltam, és az az volt, hogy mindenképpen találkozni szertnék a folyó élő intézményével: Frank-el, a Chookman-nel – ahogyan ismerik Őt sokan.

Frank a folyón él többnyire, sajátos house-boat kreációján, bár van egy háza is folyó túlpartján Paringa-ban, ahol a műhelye is működik, ahol mint fafaragó dolgoz(gat).

Frank eredeti szakmáját tekintve ács, de amikor 1956-ban először meghallotta Johnny Cash-t énekelni, azóta a country zene szerelmese. Olyannyira, hogy az idők során (ön)Képzett (a képzett szó esetében nagybetűvel írandó) zenész és énekes lett belőle, aki többnyire saját dalait énekli, ahol ő szerzője zenének és szövegnek egyként. Fellépett már Tamworth-ban is (Ausztrália country-zenei fővárosában), és évtizedig a legendás Daly Waters Pub rezidens énekese volt. Most, hogy már 76 éves kevesebbet utazik, de továbbra is énekel, most készülnek új lemezének felvételei.

 

A szeparé és a vihar sújtotta toilette (jobbra)…

és a szeparé belülről.

Magával az emberrel is különleges élmény találkozni, de a hajója is figyelemreméltó. A house-boat a városi kikötő középen van kikötve, hacsak az áradás nem kényszeríti őt költözésre. Az első felvételeket még a városba érkezésemkor készítettem, majd amikor végül a partról közelítettem, magával az emberrel is találkoztam.

 

Az élő legenda! (A jobb oldali!)

Amikor megtudta, ki és mi vagyok nem csak egy közös fotóban volt társam, hanem estére meginvitált, hogy vegyünk részt vele egy kis esti hajókázáson, a legkülönlegesebb folyami hajóutazáson életemben. Így aztán visszatértünk napszálltakor, és vagy két órát hajózgattunk vele a város előtt, egészen le a hídig, majd vissza. Közben történeteket mesélt, és a díszkivilágított hajóról hangsugárzóival saját és szeretett nagy elődje zenéjével szórakoztatta a parti gyülekezetet. Ez különösen figyelemreméltó volt akkor, amikor a kemping mellett haladtunk el, ott egy csomóan kisereglettek, hogy lássák és hallják a helyi nevezetességet.

 

A legénység (vagy inkább leányság?)

Az elsőtisztem is velünk tartott

A hajó legénységéhez tartozik egy kis csapatnyi csirke is, ők Frank barátai és tojással is ellátják őt.

 

A konyha, most éppen éjszakai díszkivilágításban

Kis fedélzeti konyhakert is van, hogy a konyhai szükségleteket elégítse ki.

 

A város nevezetessége még a vízről

És a partról, indulás előtt

Kétségtelen, hogy a hajó kinézete alapján az lehet az első benyomása az embernek, hogy egy kicsit túlzóan excentrikus a tulajdonos, de ha az embernek alkalma van rá, hogy elbeszélgessen Frank-el, akkor gyorsan meggyőződik arról, hogy a helyzet ennek szöges ellentéte.

 

Nagy idők emlékei

Frank nagyon is világosan gondolkodik, és van véleménye a világ dolgairól, tervei vannak, és ezt az egészet jó mókaként fogja fel. Egyébként nem csak Renmark-i “lakós”, de helyi önkormányzati képviselő is, így a közéletnek is (többség által) elfogadott részese.

Nyilván elkopnak, eltűnnek az ilyen valódi “egyéniségek” a folyóról és helyüket, a csili-vili motorcsónakok veszik lassan át. Mégis nagyszerű volt találkozni valakivel, akinek életének minden percéből sugárzik az élet és a szabadság szeretete. Bizonyosan még sokáig emlékezetes lesz ez a találkozás, és őrizni fogok valamit abból a szellemből, amit Frank mindenki felé sugároz. Másnap aztán a hőhullámot és Renmark-ot hátrahagyva tovább indultam. Még 570 km a tenger.

TAGS
Tamás
Adelaide, SA - Australia

Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"

Keresés
Legfrissebb bejegyzések
Új bejegyzés értesítő

Legfrissebb hozzászólások
Archivum
view it in English