ECHUCA WHARF – SZUBJEKTÍV
Szeretem a kikötők világát. Gyermekkorom olvasmányai messzire vittek, messzi-messzi kikötőkbe. Defoe, Jack London, vagy még inkább Rejtő Jenő és Hegedűs Hubert alakjai és történetei ötlenek fel. Minden sarkon, ahogyan befordulok, várom hogy majd egy alak, vagy egy elképzelt helyszín egyszer csak szembe “jön velem”.
Mindig úgy gondoltam a kikötőkre, mint a szabadság kapujára, mindig a világ végtelenségének illúzióját láttam bennük.
Sok-sok éven át voltam annyira szerencsés, hogy egy kis kikötői levegőt szívhattam újra és újra, ami éppen eltartott a következő “találkozásig”. Nagyon hiányoznak ezek a találkozások!
Most, amikor megint egy kicsi, de nagyhírű kikötőben sétálhattam végig, megint csak előtört belőlem ennek a világnak szeretete, és az emlékek. A megélt és elképzelt “emlékek”. Remélem ezek a képek visszaadnak ebből valamit.
Talán azokat az apró dolgokat, amiket nem minden szem vesz észre, mégis a kikötő tőlük (is) lesz az a csodálatos világ – ami.
Echuca Wharf – SZUBJEKTÍV
Talinguru
Huh! Ezek a képek nagyon eltaláltak engem. Egyenként “kóstolgattam’ végig valamennyit. Köszönöm, a hangulat átjött: szinte itt csobog a kikötő vize a szobában.
Thomas
Igy lett a panellakásból, másfél szoba HAL! 😁