MEGINT ÚTON – HATODIK NAP
Végre eljött a nap, hogy elindult az evezős szakasza az utazásomnak. Az elmúlt 10 nap alatt a lábam hellyel-közzel összeszedte magát. Azért nem írom, hogy rendbe jött, mert azért ez sajnos nem teljesen igaz. De már teljesen járás-képes vagyok, annyira legalábbis, amennyi az evezéshez kell.
Még a múlt hét pénteken befejeztük a melbourne-i munkát. Kicsit kalandosan érkeztünk vissza Corryong-ba. Holnap (tehát kedden) rendezik a Melbourne Cup-ot, Ausztrália legnagyobb lóversenyét. Ez a nap Viktória-ban munkaszüneti nap. Belátható, hogy nagyon sokan kiveszik ezt az egy napot, így nyerve egy négy napos hosszú hétvégét. Tekintettel arra, hogy az idő is egészen jónak ígérkezett,
itt a hegy lábánál minden szálláshelyet megrohantak. Sajnos én ezt valahogyan nem vettem számításba, és így két lépésben sikerült “visszatelepülnünk” – mostmár kettőnknek – Corryong-ba. Amint, azt már korábban írtam volt, innen nem messze raktam ma vízre a hajót. A Bringenbong hídnál váltunk el, és indultunk haza mindketten. Szilvi autóval, én kenuval.
Amióta nem voltam itt, azóta nagyon szép idő volt itt (és Melbourne-ben is) végig.
Tegnap délután, – nem sokkal megérkezésünk után – elkezdett beborulni, és már késő volt, amikor elkezdett esni. Az éjszaka középen még jégeső is volt, lehetett hallani a zaját. Tk. annyira nem lépődtem meg. Az előrejelzést figyelve tudtam, hogy ez lesz, de azért bizakodtam, hogy legalább a hétfői (mai) prognózis nem lesz ennyire pontos. Mára ti. egésznapos esőt mondtak. Sajnos ez is bejött. Egy kicsit ráérősen készültem össze ma reggel, hátha…
Szép kilátások (még a szállásunkról)
De aztán kicsit dél előtt már nem volt hova húzni az időt tovább, eljött az idő az indulásra. Úgy képzeltem, hogy majd mindent gondosan elrendezek a hajóban, de tekintettel arra, hogy végig esett a pakolás alatt, ez azért most még nem biztos, hogy a végleges pakolási rend.
Két óra után egy kicsivel indultam el végül. Szerencsére a támogató csapatom képei megőrizték a pillanatot, ezek a képek vannak itt most.
A folyó egyes helyeken meglepett, gyors folyásával. Természetesen csak egy-két helyen tudtam “ránézni” korábban, és ott rendre nyugodtabb arcot mutatott. Nagyon sokat meanderezik itt a hegyek között, ahogyan újra és újra állékony partnak ütközik, sok a szinte 180 fokos fordulás.
Igazán meleg helyzet csupán egyszer alakult ki. Ahogyan közeledtem az egyik rapidhoz, a fűzfák nem engedték, hogy pontosan lássam mi is jön a kanyarodás mögött. Egy nagyon rövid szakaszon kellett volna egy gyors S kanyart tennem, de ez a manőver nem sikerült elég gyorsan. Egy folyóba dőlt fa törzséhez sodort és szorított a sodrás, majd elkezdte a hajót megbillenteni az erős vízáram. Ahogyan a hajó megdőlt a bal oldalon elkezdett a víz átcsapni a hajó palánkja felett. Hirtelen semmi más nem maradt, mint erővel a törzs felé dönteni a hajót, és megpróbálni előre lökni valahogyan. Azt hiszem az evezővel sikerült valahogyan kijönnöm, talán a medert is segítségül hívtam, de őszintén szólva nem minden részletre emlékszem, mert minden nagyon gyorsan játszódott le. Nyílván szerencsém volt, meg talán a régi dunai emlékek ugorhattak be, – volt egy hasonló kalandunk egyszer egy kisebb pontonszerű folyami jelzéssel.
Amikor kicsit lejjebb értem aztán, megálltam, hogy kimerjem a vizet a hajóból. Őszintén szólva meglepően sok volt benne, még akkor is, ha akkor már órák óta ázott a hajó az esőben.
Megtermett halakat, és jónéhány csapatnyi tehenet riasztottam meg menet közben. Mókásan néznek ki, amikor a tehenek vágtába kezdenek. Szegények nincsenek gondolom hozzászokva a látványhoz, hogy piros kenuk támadnak a viz felől.
Egyszer annyira sekély lett a víz teljes szélességben, hogy ki kellett szállnom a hajóból és egy 30 m-t sétálni a hajó mellett, mert megfeneklettünk.
Ezen kívül viszont más esemény nem történt, eltekintve attól, hogy azért nagyon sokat kell manőverezni, hogy az akadályokat elkerüljem.
Végül aztán úgy 6 óra körül elállt az eső, és még a lemenő napot láthattam.
Az első táborhelyem
Még megérkezésemkor megjelöltem a vízállást, hogy lefekvéskor lássam mennyire rohamosan emelkedik a víz, nehogy éjszaka meglepetés érjen.
Ezen a szakaszon a folyón még nincsenek hivatalos – jelölt – folyamkilométerek, ezért csak egy korábbi privát “felmerés” adatait tudom használni, amit az Interneten találtam. Eszerint 2418 – 2389 fkm közötti szakaszt tettem meg ma.
A hétre jobb időt ígérnek egész hét végéig, ez biztos segíti majd a haladást.
