LEGENDÁS FÖLDMÉRŐK
Még a harmadik nap bejegyzésében ígértem, hogy majd később még beszámolok arról, hogy hová, és miért is tettem a kitérőt a forrástól.
Ez a bejegyzés most erről szól.
Talán felfigyeltél rá Kedves Olvasó, mikor korábban szempillantást vetettél Ausztrália térképére, hogy míg nyugat felől haladva a Új-Dél-Wales-t (NSW) és Victoria-t elválasztó határvonal egy végtelen hosszú girbe-gurba vonalnak látszik, addig egyszercsak ez a vonal nyílegyenessé változik, és így halad egészen Cape Howe (Howe fok) -ig.
Cook Kapitány 1770-ben végig hajózta Ausztrália teljes keleti partvidéket, és mint a korona tulajdonát “birtokba vette”. Majd 1788 január 26-án, Arthur Phillip Kapitány, NSW első kormányzója megalapította az első angol gyarmatot a kontinensen. (Ekkor egyébként Van Diemen Land, – a mai Tasmania – már elméletileg holland gyarmat terület volt.)
1850-ben deklarálták Victoria-t, mint külön önálló gyarmatot, és 1855-ben teljesen független közigazgatásúvá is vált.
Természetesen szükség volt valamilyen határvonal kijelölésére a két gyarmat között. A NSW-i parlament 1842-ben, a Victoria-i 1850-ben fogadta el véglegesen a két kolóniát elválasztó vonal definícióját. A Murray-folyó, mint természetes határvonal kézenfekvő volt, ám ahol ez véget ért keleten, (ti. a forrásnál) valamilyen vonal meghatározására még szükség volt. Kérdés csak az volt: hol a forrás?
A keleti pont szintén adott volt, a megállapodás szerint, a Howe fokot választották erre a célra.
Már csak össze kellett kötni a két pontot. Ez viszonylag egyszerűnek tűnik papíron, (bár tegyük hozzá a területről semmilyen korábbi felmérés nem készült, tehát alaptérképek sem voltak), ám ha mindezt fizikailag kell megtenni, azaz kitűzni a helyszínen, akkor már mindjárt más a helyzet.
Még a mai korban (a GPS-ek korában) is kihívás ez a feladat, nem hogy akkor, amikor még a szögmérés is nehézkes volt, a távolság mérés pedig csak közvetlen fizikai úton (láncokkal) volt lehetséges, már ahol megfelelő merőpályát lehetett létrehozni.
1870-ben két földmérő Alexander Black (1827-1897) és Alexander Allan* azt a feladatot kapta, hogy a vonalat fizikailag is kitűzze és ezeket a kitűzött pontokat lehetőség szerinti módon állandó pontjelekkel rögzítse. A forrástól tehát ide vezetett a rövid kitérőm, hogy az első tripódot (Cairn 1) meglátogassam, így tisztelegve a legendás földmérők előtt.
A munka két esztendeig tartott. A legtöbb gondot a kitűzött pontok közötti összelátás problémája okozta, rengeteg időt töltöttek irányvágással. Nem puszta egyenesbe állással próbálkoztak, háromszögelési módszereket alkalmaztak, a nagyobb pontosság érdékében.
A definíció úgy szólt, hogy a Howe fokot, a Murray folyó vízgyűjtő területének azzal a forrásával kell összekötni, ami a legkeletebbre fekszik, azaz legközelebb van a Howe fokhoz.
Thomas Scott Townsend (szintén földmérő) kapta a megbízást, hogy meghatározza ezt helyet. Ez az a hely, amelyet az acél oszlop jelöl ma meg.
Emiatt van egyébként, hogy néhány kilométer után az általunk mostmár jól ismert patakocska, egy sokkal nagyobb patakba torkollik, de nem annak a pataknak a (innentől jóval dél-nyugatra eső) forrását tiszteljük mint a Murray folyó forrását, hanem ezt a legkeletibb pontot.
Természetesen azóta a kitűzést és a határvonal ellenőrzését, – egyre növekvő pontossággal – újra és újra megtették.
A legutolsó ilyen kitűzés kutatásaim szerint 2011-ben történt, és azzal a meglépő eredménnyel zárult, hogy az elméleti vonaltól a pontok nagy része csak centikkel tér el. Igaz van két olyan szomszédos pont, ami 1.18 m illetve 0.98 m-re kivág az “egyenesből”.
A téma további kifejtése nélkül annyit azért hozzá kell tenni, hogy természetesen egy sík felületen beszélhetünk csak egyenesről, egy gömb, még inkább ellipszoid esetében különböző vonalak vehetők fel mint ‘egyenesek’, élen a geodéziai vonallal, ami aztán végképpen nem egyenes. Így aztán természetesén az eltérések is attól függnek, hogy hogyan definiáljuk, és milyen vetítés mellett vizsgáljuk a két végpontot összekötő vonaltól való eltérést. De ez már tényleg szakmai perverzió.
Legyen annyi elég, hogy szakmai szempontból ez a munka kimagasló minőségű, különös tekintettel arra, hogy mikor, milyen eszközök segítségével, és milyen körülmények között készült el.

Alexander Black (1827-1897)
Black, skóciában született és szakmai pályájának nagy részét Victoria államban töltötte, 1886 és ’92 között Victoria Állam Főmérnöke volt. Rá hárult az a – talán nehezebb – feladat, hogy a vonal nyugati 1/3-át, tehát a magas hegyi szakaszt kitűzze. Allan végezte el a keleti 2/3 kitűzését. A vonalat két irányból kezdték el kitűzni, az előzetesen végzett csillagászati helymeghatározások alapján.
A ma érvényben lévő határvonal meghatározás tehát, már nem úgy szól, hogy a két végpontot összekötő egyenes a határ (lévén ilyen egyébként sem lenne, illetve a meghatározás többértelmű), hanem a megjelölt pontokat összekötő poligon a határ.
Viszonylag kevesen ismerik a Black-Allen-line fogalmát és történetét ebben az országban, tekintettel arra, hogy többnyire a vonal helye bár meghatározott, de inkább csak közigazgatási jelentősége van. Ennek a két nagyszerű fölmérőnek a neve csak szűk körben ismert.
Szerencsésebben jártak amerikai kollégáik, akik a legendás Mason-Dixon-line-t tűzték ki, (a Dixit), ami aztán később nagyon fontos határvonala lett az amerikai történelemnek, ugyanis ez lett a választó vonal északi és déli államok között. (Pennsylvania Állam déli határvonala) Olyannyira, hogy ezt a történetet még egy dal is őrzi. Legyen akkor most mindezeknek, és a többi legendás földmérőknek emlékezetére itt ez a dal.
Azt tervezem, hogy egy napon majd a vonal másik véget is meglátogatom. De az már egy másik utazás lesz!
*Sajnos Allan-ről csak minimális információt sikerült fellelnem, és még a képét sem lehet megtalálni az Interneten keresztül elérhető módon sehol. Eggyel több bizonyíték arra, mennyire ismeretlen ez a történet.
Mario
Papuska!! Most értem utol a blogon a történéseket. Fantasztikus vagy!!!! Az írások magával ragadóak a képek pedig fantasztikusak. Alig várom a folytatást!
Hajrá!!
Thomas
Isten hozott itt Papesz!
Kössz, hogy itt vagy írjál, kérdezz, komment-elj! És nem kell mindig dicsérni (azt majd kimoderálom) 😊