MENETELEK – MÁSODIK NAP
A mai nap kicsit eseménytelenebb volt mint az előzők. Egész nap mentem, szinte alig-alig álltam meg, már amennyire erőm engedte. Ez az út nem egy turista út, hanem 4 kerék hajtású (4WD) autók számára szabott hegyi tűzoltó út. (nevezzük így) Ezért aztán nem sokat foglalkozik azzal, hogy kövesse a szintvonalakat, vagy legalabb is ne az esésvonalon menjen neki a hegynek. Ezért aztán az ember vagy lefele megy, vagy felfelé egész nap. Tényleg nem panaszként mondom, de alig van kilátás, a magas fák, illetve sűrű aljnövényzet miatt.
Ma kerültem el a második kis hegyi kunyhót (“magyarul” ezt ‘hüttének’ mondjuk?), visszafelé tervezem őket meglátogatni.
Ismét – immár a harmadik – hegygerincen alszom. Elég sokat haladtam ma, viszonylag erőltetett menetben, mert az volt a tervem, hogy ha kb. idáig elérek, akkor holnap nem kell a teljes felszerelést magammal cipelni a forráshoz. Így hátrahagyom a sátrat, és könnyített felszereléssel ereszkedem majd le a forráshoz. Ezzel majd gyorsabban tudok haladni akkor.
Ma délután a gerinc egy pontján volt egy szemernyi térerő, így hírt tudtam adni magamról, és egy kis időjárási előrejelzésem is van. Nem valami fényesek a kilátások, de majd meglátjuk.
Itt fent annyira szűk az út mellet a “útpadka”, hogy nagyon nehéz volt egy vízszintes felületet találni. Végül hellyel-közel sikerült.
Ma találkoztam egy csapattal, akiket megelőztem, nagyjából egyszerre indultunk, ami egy kicsit meglepett, mert ők azért hard-core-abb cégnek néznek ki.
Egyelőre egész jól vagyok, a bal lábamon az egyik ujjam nem szereti ezt a menetelést, kicsit fájdogál, de az adrenalin segít. Remélem!
Nem igazan fotós most a hangulat, de azért egy kis madárkát és két brumby-t (vadlovat) sikerült lencsevégre kapni. Nem igazán szeretik, ha az ember közelít hozzájuk, hörögnek, fújtatnak, majd menekülőre veszik a dolgot.
Sajnos mint írtam volt, a szezon egy kicsit csúszásban van, úgyhogy a havasi virágok még nem nagyon indultak be. Ez nagy kár, mert amikor (egyébként egy-két héttel korábban, egy korábbi évben megmásztuk a Mt, Kosciuszco-t, a kontinenst tetejét, akkor már akkor voltak havasi virágok.)
Holnap elérem a forrást, és ezzel elkezdődik az út a tenger felé!
