Utazás

KHANCOBAN ÉS AZ ELŐKÉSZÜLETEK

By
on
2017 október 21.

Tegnap este érkeztem meg Khancoban-be. Jártam már itt egy pár alkalommal korábban, csendes kis falucska a hegyek lábainal. Most azonban szokatlanul nagy a mozgás. Nekem is kicsit kalandosan sikerült csak szállást találnom. Az amúgy nem annyira felkapott helyen (vagy legalábbis így, iskola idő alatt), most szinte minden szálláshely ki volt adva, mert évente egyszer, nagy motoros összejövetelt tart a faluban néhány klub. Azt hiszem valamilyen poker bajnoksággal is összekötik mindezt, úgyhogy népszerű a rendezvény. A szállásadóm előre elnézést kért a zajos hétvégéért.
Ám én sem tétlenkedtem.
Még akkor is, ha fagyasztva szárított élelmet viszek magammal, akkor sem tudtam megoldani, hogy a teljes készletet magammal vigyem egész úton. Azt találtam ki, hogy félút tájékán az utánpótlást elásom, majd felveszem, ha oda megérkeztem. Ez egyébként nem számít “nem ortodox” megközelítésnek, eléggé bevett ‘hosszú túra körökben’ ez a megoldás. Az első és legfontosabb volt hogy megkeressem a helyet, ahol – várakozásom szerint – biztonságosan el tudom ásni a gyalogos szakasz feltöltő tartalékát. A később majd utamba eső Tom Groggin Campsite-ra esett a választásom. Az évek alatt már egy fél tucatnyi éjszakát töltöttem itt, és soha nem okozott csalódást a hely. Pihenés, jó társaságban.

 

 

Aztán kiválasztottam a megfelelő helyet és ásni kezdtem.

 

A faháncs darab alatt van a cucc

 

Amint a fenti képekből is látszik a helyi erők figyelmét azonnal felkeltette a tevékenységem. Kezdetben csak távolabbról figyelték erőfeszítéseimet, majd egyre közelebb osonkodtak. A képeket a kezemben tartott tablettel készítettem, amikor egy GPS pontot próbáltam “rec-kenteni” a biztonság kedvéért . (Ezt csak azért, hogy nincs fotográfiai trükk a képeken)

 

Ilyen volt!

 

Ilyen lett! – itt is jól látszik a faháncs darab

 

Amint a képek talán mutatják, az idő, amit a szépemlékezetű Néphadseregben töltöttem el, pontonos- és deszant-átkelőként, nem teltek el hiába. Az egyes-harcos, akna telepítési kiképzés során elsajátított módon, ’67 mintájú gyeptéglát készítettem, majd ez alá rejtettem el a vésztartalékaimat. Azért,  biztos ami biztos alapon, hagytam a ládán üzenetet a megtalálónak (felkészülve a legszemfülesebbekre), hogy ugyan ne vigyék már el – ha meg is találják – ezt a javadalom vésztartalékot, ti. akkor nagyon éhes leszek az utam második felében. Remélem a kenguruk is tudnak olvasni.

Emellett egy kicsit megpróbáltam ránézni a folyóra, hogy vajh át lehetne-e kelni valahol olyan helyen, ahol nincs kiépített átjáró. Egyelőre nem túl biztató a kép, és természetesen arra a helyre, ahol át kellene kelnem, sajnos bejutni csak gyalogszerrel tudok majd. Így aztán valamikor az 5-6. táborhely után derülhet csak ki, hogy merre is vezet tovább az utam majd.

Itt szeretném megköszönni Kata segítségét is, aki – munkahelyi kapcsolatain keresztül – légifotókkal segítette az előkészületeket. (ugyanott kitűnő Ausztrália blog is olvasható: fejjel-lefele.com )

Az indulást majd megpróbálom az időjárási előrejelzésekhez igazítani, a tervezett indulás vasárnap vagy hétfő. Addig megpróbálom behozni magamat a bloggal is. Szükség lenne néhány retrospektív bejegyzésre még, azt hiszem. Úgy tűnik, ez blog írás komolyabb feladat, mint elsőre tűnt. (Bár megvallom felkészültem, hogy nem lesz könnyű, mindig tartani a frontot.)

De ma legalább sikerült.

TAGS
Tamás
Adelaide, SA - Australia

Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"

Keresés
Legfrissebb bejegyzések
Új bejegyzés értesítő

Legfrissebb hozzászólások
Archivum
view it in English