Utazás

MELBOURNE – KHANCOBAN, EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB

By
on
2017 október 19.

Ma reggel a tegnapihoz képest sokkal borongósabb idő fogadott, és az még csak a kezdet volt. Kétségtelen, hogy a meteorológusok semmi jót nem ígértek mára. Többnyire esőt, sőt amerre tartok egyenesen viharokat, zivatart jósoltak. Nem sokat kellett várni, és először az esők, majd végül a zivatarok is megérkeztek. Ahogyan észak felé tartottam, egyszer csak szinte éjszakai sötétség támadt és leszakadt az ég. Az autók többsége leállt a leállósávba, az út patakmederré változott. Nem áltam meg, így azután negyed óra alatt kikeveredtem az özönvízszerű állapotokból, hogy rövidesen heveny kávészünettel ünnepeljem meg fényes megmenekülésem. Tettem mindezt nem is akárhol. Glenrowen, az autópálya melletti parányi falu, az ausztrál történelem egyik fontos helyszíne. Erre természetesen a falu komplett iparágat alapozott itt meg.

 

 

Ez az a hely ti., ahol a legendás Ned Kelly (vö. Rózsa Sándor) áldatlan pályafutása szerencsétlen véget ért.
Ez a hely volt a Ned Kelly elleni végső leszámolás helyszíne 1880. június 27-28-án, hogy aztán néhány hónappal később kötélen végezze.

 

 

Sufni tuning (ekevasakból kovácsolt) páncélzata azóta nemzeti erekje, Victoria Állam büszkesége.
Természetesen az ausztrál folklór mára nemzeti hőssé avatta őt, bár kétségtelen, hogy ebben azért az is benne van, hogy a nemzeti szellem szövetét át- meg átszövi a tekintély elvűség elvetése és a hatalommal való szembenállás “ős-közössége”.
Hogy tényleg nemzeti hős-e? Miközben kétségtelen, hogy sorsának alakulását keresztény kontra protestáns, ír és angol ellentét, hatalom és szegénység feszültsége, és még számos más tényező is befolyásolta, ettől függetlenül reálisan nehéz elvonatkoztatni attól, hogy tucatnál több ember élete, több bankrablás és más egyszerű köztörvényes bűncselekmény terhelik a lelkét.
Ned Kelly szellemét prózai és verses művek sokasága őrzi, és természetesen nem tudott a filmművészet sem szabadulni ebből a vonzásból. Kezdve azzal, hogy a világ legelső, egész estét betöltő (akkor meg néma) nagyjátékfilmjét róla forgatták. Később aztán 1970-ben a filmproducerek nem tudtak ellenállni a “felforgató-elemek” párhuzamának, és persze a behúzó név kísértésének, és a filmet újra forgatták, ekkor azonban már nem kisebb névvel a címszerepben, mint Mick Jagger. Talán nem meglepő, hogy az alkotásnak nem maradt mély nyoma a filmtörténelemben, s maga a címszereplő is kicsit később már úgy nyilatkozott, hogy “a Ned Kelly [a film] egy szar volt!”. [sic!] És sajnos a legutolsó 2003-as Ned Kelly feldolgozás sem vitte 50%-nál sokkal többre a Rotten Tomatoes-on.
Such is life! – hogy Kelly utolsó szavait idézzem!

A (gastronomiai) utazásom következő kötelező gyakorlata a Beechworth-i pékség, ahol az egyetlen szám íze szerinti sós pie-t (vajastészta?) készítik. Ezek az angol,  vagy cornwall-i pie-ok rendszerint ehetetlenek, de ide valahogyan eljutott a fűszerek híre, így aztán emberi fogyasztásra alkalmas minőségűt állítanak itt elő. Egyelőre ez az egyetlen hely, amit találtam a kontinensen.
De tk. most nem csak ezért voltam itt, egy-két képet szerettem volna itt készíteni, később ezeknek még jó hasznát veszem a blogon, gondoltam. Itt élt korábban ugyanis Robert O’Hara Burke, akinek a munkásságát később majd szeretném érinteni.

 

 

Aztán már csak néhány pillanatra álltam meg itt-ott, ahogyan a Murray folyó völgyébe érkeztem, hogy egy-egy egy szempillantást vessek a folyóra, milyenek is a hajózhatósági viszonyok.

 

 

Este 6 körül érkeztem meg Khancoban-be, ahol egy pár napig a bázis szállásom lesz.
A következő pár napra jó időt ígérnek az időjósok. Remélem így lesz.

TAGS
1 Comment
  1. Apu

    2017 október 29.

    Kedves Tamás !
    Már nagyon vártuk jelentkezésed, örvendünk Neked ! Sajnáljuk, hogy az időjárás ennyire nem kedvező. Reméljük túlélhető lesz és akkor az egésznek még nagyobb értéke lesz ! További szerencsés utat, jobb időjárást kívánunk !

Comments are closed.

Tamás
Adelaide, SA - Australia

Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"

Keresés
Legfrissebb bejegyzések
Új bejegyzés értesítő

Legfrissebb hozzászólások
Archivum
view it in English