ÚTON A HUME TÁROZÓ KAPUJÁIG – NYOLCADIK NAP
A walwa-i camping-től indultunk útnak. Nagyon korán ébredtem, furcsa zaklatott éjszakám volt. Talán mert az előző volt az első nap, amit végig eveztem? Ezt a képet még akkor készítettem.

A mai nap sem telt el esemény nélkül. Egy kis szigetet kellett megkerülni. A jobb oldalról egy hosszú fehéren habzó rész látszott. Nem sok időm maradt gondolkodni hirtelen döntéssel a bal oldalt választottam, ahol nyugodtabbnak látszott a víz. Az árat, a sziget túloldalán kellett megfizetnem. Ahogyan befordultam a sziget mögé egy kb. 5O cm-es lépcsővel találtam szemben magamat. A hajó orra mélyen a vízbe szántott, ahogyan átmentem a zúgón. Izgalmas pillanatok voltak, de a hajó jelesre vizsgázott, nem hiába ígért minden földi jót a gyártó.
Az víz egyre simább lett és nagyon lelassult, mert már itt vagyunk a víztározótól nem messze.
Ma a csendesebb vizeken megpróbáltam néhány madár fotót készíteni. Ez szárazföldön sem egyszerű feladat, de itt mozgó hajóból egyszerűen lehetetlen feladatnak bizonyult. Azért majd még próbálkozom.

Napközben megálltam Jingellic-nél, a híd mellett, gondoltam tartok egy kávészünetet. A helyi hotelben (vö. pub) próbálkoztam először, sikertelenül. Van itt még egy General Store (mindenes üzlet+kaja elvitelre). Náluk volt kávé. Életem legrosszabb káváját a legendás herendi buszpályaudvaron ittam. Azt kell mondjam: a jingellic-i General Store versenyben van!
Ma leckét vettem a szarvasmarhák intelligenciájának tárgyában. Egy csapatnyi marha [sic!] heverészett a parton. Érkezésemkor felkerekedett a csapat és velem párhuzamosan vágtázva menekülni (?) próbált. Én csak eveztem, ők meg menekültek mellettem.(!) Éreztem hogy ez így majd nem mehet a végtelenségig, és valóban egyszercsak a folyóra merőleges kerítés útjukat állta. Mindannyian rátömörültek a kerítésre, és megszámlálhatatlan, csalódott szempár kísérte távolodásomat. Őket sem az eszük miatt szeretjük. Egy másikkal később aztán közelebbről is találkozhattam.

Az éjszakát Talmalmo mellett a Hume tározó kapujánál töltjük.

Azt terveztem, hogy az előző két nap történéseit felrakom a blogra, de már megint nincs térerő. Talán majd holnap.


KataPapi
Szia Tamás!
A Queensland-i Outback-ből visszatérve most csatlakozunk hozzád, hogy legalább lélekben Veled lehessünk. Nem kicsit irigykedünk, de egyben fejet is hajtunk vállalkozásod előtt. Micsoda “utazás”! Mostantól naprakészen követünk, várjuk az újabb élményeket, képeket…
Jó erőt és kitartást kívánunk!
Ui.: a dinoszaurusz háromszögben láttunk hasonlót, mint a Te emu lábnyomod. Csak az éppen 95 millió éves volt. Mondd csak, jó helyen és időben vagy Te ott? 😀
Thomas
Isten Hozott Benneteket itthon/otthon! No meg a blogon is!
Most azért bele kell húznom, mert ezt Te egy utca hosszal jobban csinálod.
Nem kérdeztelek, de már propagáltam a Fejjel-lefelé-t! Bocsánat érte, remélem nem bánod.
Talinguru
Puszóka!
Szégyen és gyalázat, de csak most sikerült időt szakítanom rá, hogy “utolérjelek” az olvasásban. Egy-egy korábbi bejegyzést már olvastam, de most végre mindet egyben. Csuda dolgok történnek veled és hol van még a vége! Mindenesetre tettem egy elhatározást: abba a kis spirálfüzetbe én is írni fogok, feltehetőleg (és remélhetőleg) veled! SBNA!
Thomas
Isten Hozott GyusziBácsi!
Már nagyon vártalak ide. Kérdezz, kommentelj, szenvedj! 😊
Végre megint ‘együtt’ róhatjuk a kilométereket.
Írd a többihez!!!