ÉS VÉGÜL: EMU – PIPA!
Hosszú ideje várat magára ez a bejegyzés, sőt kicsit már aggályos volt, hogy talán sohasem készül el.
Nos az úgy történt, hogy mint korábban írtam 24-én este 7 óra után egy kicsivel elértem a NSW – SA határt. Nem sokkal a határ előtt, – egészen pontosan talán 150 m-rel mielőtt elértem volna, – valami mozgás keltette fel a figyelmemet. Nem kevéssé lettem izgatott, ti. emuk jelentek meg a NSW-i parton. Gondolom az történhetett, hogy a NSW-i illetékes turisztikai intézménynél megneszelték, hogy rövidesen elhagyom az államot, és amint a blog-ból kiderül, bizony tettem volna mindezt üres kézzel, – már ami az emu fotót illeti. Nyilvánvaló presztizs okokból riasztották az emu applikációs akció-csoportot, és – tisztán propaganda céllal – ezeket a pompás madarakat helyezték ki a számomra. Természetesen nem tudtam ellenállni a lehetőségnek, és készítettem egy felvételt róluk.
Aztán mint szintén megírtam volt, másnap a Victoria – SA határ volt soron, és kísértetiesen hasonló játszódott le. Annyi volt a különbség, hogy ezeket az emukat rutinosan kicsit távolabb helyeztek ki a határtól, még átkószálnak a határon túlra, és Dél-Ausztrália turisztikai hivatala aratja le a babérokat.
Aztán alig hagytam magam mögött a határt, és – nyilván azt az előnyt megragadva, hogy egy emutlan turista érkezik, – az illetékes szervek megpróbáltak ebből előnyt kovácsolni, ‘íme, mi egyből szállítunk’ felkiáltással.
Tudom, pontosan, hogy a történet kitaláltnak tűnik, de pontosan így játszódott le. Már ami az emuk megjelenését illeti. Hogy a háttérben milyen turizmus politikai verseny folyt, azt csak megpróbáltam rekonstruálni – remélem tettem mindezt hitelesen.
NSW – last minute emu
VIC – opportunista emu
SA – mi szállítunk emu
Lám, az államok közötti versengés soha nem szűnik meg. Íme a három állam, három versenyzője. Mindenki kedvére dönthet a győztes kiléte felől. Ami viszont mostantól tény: emu – pipa!
Utas
Új év új élet!
Hát ez elképesztő. Eddig sajnos csak hébe-hóba beleolvastam a bejegyzésekbe, főleg amit a Niki ajánlott. De most leültem és elolvastam az egészet egybe. Nem találok szavakat.
Nagyon röstellem, hogy eddig nem voltam naprakész követője az eseményeknek. Sok mindenhez szerettem volna hozzászólni de így utólag talán csacskaság volna.
Azt gondolom mindenkinek vannak homályos vágyai valami nagyobb elérendő célról. Ezt mostanában (divatosan) bakancslistának szokás nevezni. Ebben vannak kisebb-nagyobb utak amiknek egy részük végül nem valósul meg. Nem merünk kilépni a hétköznapi elvárásokból és megszokásokból. Esetleg valóban nincs rá lehetőségünk?
Amik megvalósulnak azok lesznek életünk mérföldkövei. Jó látni, hogy van még remény. Szabad nagyot álmodni mert meg lehet valósítani néhány álmot.
Ahogy mondtad nekem: 30 fölött már elindulunk a lejtőn. Lehet, sőt egyre gyakrabban érzem hogy IGEN. De nincs veszve minden! Most téged olvasva azt is érzem, hogy a lejtőn lehet igazán nagy lendületet szerezni és ennek birtokában talán csak rajtunk áll hova jutunk el.
Boldog Új Évet
Thomas
Isten Hozott kedves Rokon! Olyan nincs, hogy késő! És ez most nem csak a blog olvasásra vonatkozik! Tényleg én mondtam, hogy 30-nál lejár a garancia, de attól a masina még működik. Néha! A lejtős hasonlat viszont isteni, promotálni kellene! Ezt a kérdést azért még ne hagyjuk ennyiben!
Titibá
A masina még működik….csak a rozsda pattog itt-ott… 😀