Amikor reggel felkeltem már tudtam, hogy a következő két nap bizonyosan nem lesz unalmas. Még Yarrawonga-ban találkoztam egy kis csapattal, bevásárlás közben. Tőlük tudtam meg, hogy hétfőn, – tehát az indulásom utáni napon – veszi kezdetét a Yarrawonga és Swan Hill közötti folyószakaszon, az ez évi „Massive Murray Paddle” (Óriási Murray-i Evezés) rendezvénye. Ez azt jelentette, hogy a folyón a magányos utazásomnak két napra vége. Megosztom majd a folyót kb. 100 másik hajóval.

 

Volt némi előnyöm, úgyhogy csak késő délután ért utol a mezőny első két hajója. A kései ebédszünetem, a nekik napi célt jelentő Tocumwal-ban volt.

 

Odáig két hajó előzött meg, és még egy pár befutott az ebédszünetben. (Az ebédszünetet csak a helyi pékség fenntartható fejlődésének elősegítése végett iktattam be!)

 

Én tovább eveztem estig. Így megint előnyre tettem szert. Beszéltem egy pár emberrel egy-két szót, aztán békével elváltunk.

 

Aztán másnap körülbelül 11 óra körül ért utol a mezőny eleje, és estére a közös táborhelyre már a mezőny végével éreztem meg. Ők üres, többnyire versenyhajókkal indultak, hát valljuk meg – impozánsabb sebességgel haladtak.

Meglehetősen kalandos nap volt. A mezőny eleje csak menetben és futólag érdeklődött ki vagyok és mit csinálok itt. A réerősebb közép- és sereghajtó mezőny azonban – addigra, talán megragadva az alkalmat, hogy végre ejtőzhetnek egyet – gondosan és minden részletre kiterjedően kikérdezett ugyanarról. Ez nem kevesebbet jelentett, minthogy kb. 70-szer [Sic!] mondtam el utazásom részleteit. Az első ellenőrző pontot korán értem el, úgyhogy viszonylag kevés info jutott el oda. Azonban mikorra a második ellenőrző ponthoz értem, – a sok váltóban evező csapat miatt – már mindenki a parton tudta, hogy van a vízen egy, még náluk is nagyobb őrült.

 

Amikor odaértem, óriási kiabálás, éljenzés tört ki. Zavarba ejtő volt a figyelmességük, valaki még egy „ Go! Hungary! Go!” bekiabálást is elengedett.

 

Ha már őrültségről írtam, akkor azért ők sem panaszkodhatnak! Ők Mackay-ból utaztak idáig (az Queensland-ben van, innen 2200 km-re), hogy ebben a pompás dereglyében végig veressék magukat a folyón. Amikor mellém érték, két dolog érdekelte őket nagyon: van-e nálam hideg sör (végül is Queensland-iek), és hogy milyen messze van még Picknick Point, a napi cél.

Amikor a célhoz értem, ott aztán szintén lelkesen fogadott a verseny kemény magja. Még az esti barbecue-ra is meginvitáltak, amit persze elfogadtam, így aztán ez lett eddigi utazásom legszociálisabb napja.

Jó volt egy kicsit elvegyülni más hasonszőrű zizzentek között. Még egy olyannal is találkoztam végre, aki az én útvonalamat csinálta végig, és egy másikkal, aki ugyanezt tette, de darabokban, évek alatt. Egy földimmel is összefutottam, – mint kiderült – tőlünk úgy 5 percre laknak. Ő a régi szervezők táborát erősíti.

 

Közben a folyó megint arculatot váltott, ahogyan elértem a Barmah Nemzeti Park területét. Óriási árterületen kígyózik át a folyó – a helyi viszonyokhoz képest- sűrű erdőkön át.

 

A folyón egy új intézmény is megjelent: a houseboat – fordítsuk úgy hogy lakóhajó. Amint a mellékelt képek is mutatják, ez azt jelenti, hogy egy (többnyire) istentelen méretű dobozt építenek egy tepsire. A kis merülés kulcsfontosságú a sekély vizek miatt. Természetesen ez is kicsiben kezdődött, ám mára ez is megalomániás hülyeséggé duzzadt. Igaz ez akkor is, ha ezek egy jó része bérletre épül, és néha több család együtt veszi őket bérbe. Mára kicsit luxushajós elmebaj kerítette hatalmába az egész „iparágat”. Ebből még az alsó szakaszon leckét vehetünk majd.

 

Néha a hajókat magukra hagyják, hosszabb-rövidebb időre. Sajnos esetenként rosszkor. Ennek a hajónak a tulajdonosa meg kell hogy várja a következő nagyobb áradást.

 

Ahogyan a hegyek eltűntek, megjelentek a mezőgazdasági területek. A képen látható, hajóállomásnak látszó tárgy, egy szőlészet vízkivételi műve. Természetesen, a folyó vizét is mérten használhatják csak fel.

 

A folyó partján egyre-másra régi gőzgépek maradványait lehet látni. Ezek mind a letűnt kor, gőzhajtású szivattyúinak maradványai.

 

 

Az eltűnő kornál maradva, a végi hidakat is újak váltják le. Ezek fix vasbeton szerkezetek és így használaton kívülre kerülnek a régi, emelhető középtagos hidak. Ez szegény, 100 évig szolgálta a közjót, és viselte a megfontolt mérnöki előrelátás jegyeit, miközben kétségtelen, hogy mára a folyami áruszállítás megszűnt, úgyhogy már nincs szükség a mainál nagyobb nyílásmagasságra. Mégis kár, hogy ezek a gyönyörű hidak majd lassan az enyészetéi lesznek.

 

A régi lapátkerekes gőzhajókat akarta megidézni ez a houseboat. Ebből igérem látunk majd jobbat. Még egy pár nap és a gőzhajók mennyországába evezek majd be. De addig még vár a mi kis csapatunkra, egy dicsőséges feladat.

• 2500 and 50
• kenu