A pihenőnek vége lett végül. A hét végéig a felszerelés jórésze és Charlotte az utánfutón pihent. Amiknek nem ártott a szakadó eső, azokat nem vittem be a sátorba.
Végül az “autókölcsönzés” is megvalósult. A kemping vezetője a leköltözéskor mégis kikölcsönözte az autóját nekem, de biztosított – ne aggódjak, mire leérek a partra, addigra ő is lejön. Tk. magam is megbírkóztam volna a feladattal, – a hajó is annyira könnyű, hogy egyedül is könnyedén mozgatom, – de ő ragaszkodott hozzá, hogy segít, ami nagyon kedves volt tőle. Aztán tényleg mire leértem a partra, már ott volt ő is. Együtt lepakoltunk mindent, majd őt is megajándékoztam – a másik – üveg borral, amit magammal hoztam. Annál is inkább, mert ő sem akart semmit elfogadni a segítségéért cserébe. Nagyon érdekelte a fagyasztva-szárított zacskós kaja, úgyhogy neki ajándékoztam egy zacskót a készleteimből.

 

 

Mindent a helyére raktam, még készítettem egy képet a gátfal túloldaláról is, és útnak indultam.

 

A 2000 fkm megünneplésére sajnos nem volt alkalmam, mert – amint azt írtam volt – a tó közepén nem volt pezsgőbontó hangulat. Itt a gát alatt az utamat az 1986,5 fkm-nél folytattam (kb. 1 km-rel feljebb száltam ki).

 

Sajnos a folyam-km táblák nagyon ritkán vannak a helyükön. Éppen 27 éve annak, hogy kihelyezték őket a tenger és Albury között. Sajnos időközben sok elveszett az időjárás viszontagságai és/vagy emberi beavatkozás miatt. 16 km-t kellett eveznem, mire az elsőre rábukkantam. Mostantól egy (kézzel készített) folyami térkép is segítségemre van. Ez főleg a motoros hajók közlekedését hivatott segíteni. Ez egy önkéntes magán-kezdeményezés eredménye, hivatalos pilot nincs, főleg hogy jó 80 éve annyira visszaesett a folyami áruszállítás, aminek helyét a vasút vette át. Ez a kis térképlap-sor néhány olyan érdekesebb helyet is megjelöl, ami az elhajózók figyelmére is számot tarthat. Ezekről majd igyekszem beszámolni.

 

 

 

 

A folyó arca megint megváltozott.  A partok magasabbak lettek, a mart part oldal meredek és erősen erodált, a domború part oldalon azonban a hordalék lerakódása fokozott, ezért homokos sekélyületek, jobb esetben homokos partok alakulnak ki, amik nem csak emlékeztetnek a tengerpart fövenyére, hanem különböző ‘beach’ neveket is kaptak. Ezeket néhol ki is írják.

 

 

 

Az erősen erodált partfalon betekintést nyerhetünk a fák titkos életébe. Néhol a fák már nem is a talajon állnak, hanem gyökerek oszlopcsarnokán. Így aztán érthető, hogy ezen a szakaszon talán még több mederbe dőlt fa van, mint bárhol korábban.

 

Ezeket a beach-eket aztán rengeteg ideiglenes és állandó kempingező lepi el. Néhol egyenesen tömeg alakul ki főleg a hétvégeken.

 

Máshol az önkormányzat tart fent fürdő/WC blokkokat, és $5 ért naponta igénybe lehet venni a hideg-meleg folyóvizes szolgáltatást. Ezekben rendszerint nagy tisztaság és rend uralkodik.

 

 

Amikor megérkeztem este az egyik ilyen homok fövenyre, ott épp egy vadkacsa család vacsorázott.

 

 

 

Miután felvertem a sátrat, a szülők összeszedték a gyerekeket – és a bátorságot -, és látogatást tettek a táborhelyünkön.

 

Ahhoz képest, hogy átment felettünk egy hidegfront, ez sajnos nem sokat hűtött az időn. Maradtak a 30 feletti fokok. Napközben ez nem öröm, és egyelőre úgy tűnik, hogy ameddig a meteorológia előre lát, ez nem is igen változik. Meglátjuk!

• 2500 and 50
• kenu