Ez a két nap kevesebb eseményt hozott, mint az előzők. Főleg a 12-dik.
Reggel felkeltem összepakoltam és elindultam. Estig aztán ki sem szálltam a hajóból. Ilyenkor az ebédet is a vízen töltöm, előre bekészítek mindent. Sok kedvem nem volt egyébként sem enni, nagyon meleg nap volt, 34 fokot is ígértek. Azt hiszem legalább annyi lehetett. Egész nap északias, meleg szelek fújtak, ami ilyenkor már az Outback melegét hozza. Az ilyen forró napokat aztán rendre hidegfront váltja, ami az előrejelzésekkel egybevág. Délután a hátam mögött, kelet felé nagy vihar támadt, de nekünk már felhők sem igen jutottak, csak a vihar centruma felőli nagyon erős szél. Nekem ez hátszél volt (többnyire) úgyhogy kihasználtam a lehetőséget és 7 óra utánig eveztem. Haladtam 72 fkm-t. Hosszú és kemény nap volt, de megérte az erőfeszítést.

 

 

A Hume tározón már találkoztam egy-két motorcsónakkal, de evezőssel még mindig nem. Ami azért meglep. Viszont találkoztam egy sétahajóval(?), két főnyi legénység vitt egy csapat fényképezgető turistát. Visszafelé nem jött, vagy elkerültük egymást valahol a labirintusban.

 

 

Másnap egy kis változatosságot jelentett, hogy egy part melleti kis városka, Corowa mellett vezetett az utam, ott tartottam egy kis ebédszünetet. Ezeket a városkákat, mind a viktoriánus-korszakban építették, ennek ma is látszanak a városközpontokban a jelei. Többnyire meglehetős jó karban vannak ezek az épületek, főleg, ha a városka, ma is “élő” település.

 

 

A folyóparton egyre több a vadkempingező (így hívnánk magyarul ezt, bár itt ezek lépten-nyomon kempingezésre fenntartott önkormányzati területek, a közjó szolgálatában). Vannak, akik hihetetlen rig-gel indulnak útnak, a kis autót merev vontatással húzzák maguk után  (itt éppen egy teherautó méretű lakóautóval). Azzal teszik meg a rövidebb túrákat.

 

 

Délutánra már érezhetően lassult a folyó folyása, közeledek a következő víztározóhoz. A nap végére meg is jelentek az első fák, amik a vízben álltak, jeleként annak, hogy újra elértem az elárasztott terület határát.

 

 

Ahogyan egyre lapályosabb a terület egyre többet meanderezik a folyó. Sok a sziget, a lefűződött oldalág. Már folyamatosan néznem kellett a térképet, hogy ne tévedjek el a ‘dzsungelben’. Egy helyen még így is egy rövid ‘vakvágányra’ futottam, vissza kellett fordulnom. Egyszer egy szigetet a keskenyebb ágban kerültem meg, mert az volt a rövidebb oldal. Meglepetésemre ebben az ágban találtam rá a fkm jelzésre. Azt hittem addig, hogy mindenhol a szélesebb ág a “fő meder”.

 

 

Néha a cockpit-be váratlan látogatók érkeznek, többnyire a környező fákról. Ezt a kis mókás kinézetű cimborát, – hihetetlen sisakjával – a ládáim tetején kaptam lencsevégre.

 

Vannak olyanok is, akik a forró napokra való tekintettel, már bekészítették a fürdőző készséget.

 

A megállással együtt is sikerült 68 fkm haladnom, két nap alatt összesen 140 fkm-t. Kb. 30 km-re vagyok Yarrawonga-tól, ami jó hír, mert szerda (holnap) estére, mostmár gyakorlatilag biztos, hogy rengeteg eső és viharok jönnek. Holnap korán indulok majd, biztos ami biztos.

• 2500 and 50
• kenu