A megbeszéltek szerint a camping vezetője már tíz óra előtt ott volt a sátramnál, készen arra, hogy átszállítson a fal alá minden felszerelésemmel. Addigra már mindent összepakoltam, a sátrat lebontottam. Percek alatt lent is voltunk. Ha nem lett volna ez a segítség, egész napba is beletellett volna, mire ezt megcsinálom, ha egyáltalán a cipekedéstől nem szakad le a karom. A legrövidebb út is legalább 1 km lett volna. Így ráadásul a sokkal kényelmesebb pakolást lehetővé tevő victoria-i oldalon rakott le. Amikor aztán mindent lerámoltunk az autóról, és arra került a sor, hogy mivel tartozom, természetesen az volt a válasz, hogy semmivel. Őszintén szólva fel voltam készülve erre a szituációra. Még amikor eljöttem otthonról, vásároltam két palack igen jó bort, a mi, helyi boraink közül, számítva arra, hogy itt és Yarrawonga-ban, ahol majd segítségre szorulok, nem fognak elfogadni semmit. Szépen elmeséltem mindezt a segítőmnek, aki nevetett, hogy mennyire előrelátó vagyok, és végül, kis rábeszéléssel elfogadta a bort. Elbúcsúztunk, sok szerencsét kívánt.

 

 

 

Vízre tettem hát a hajót újra, és elindultam a második szakaszon. Yarrawonga kb. 230 km-re van, ott lesz a következő megálló. Igyekeznem kellene, mert ha az időjárás előrejelzésnek hinni lehet, akkor csütörtöktől elég kutya idő lesz.
Azt terveztem, hogy Alburyben (innen nem messze) is megállok, mondjuk egy éjszakára, de most inkább csak a ‘kötelező gyakorlatot’ mutatom be itt.

 

 

Még készítettem egy képet a falról, az eddig még nem látott aspektusból, aztán elindultam Albury felé.

 

 

Most járok a 2224 fkm-nél.

 

 

Amint elindultam egy nagy ibis kolóniába botlottam, rengetegen üldögéltek egy csoportnyi fűzfán.

 

 

 

Albury a Melbourne-t Sydney-vel összekötő út átkelési pontja a Murray-folyón. A vasút és az út is itt keresztezi a folyót. Persze vasárnap lévén a helyi fiatalok megszállják a hidat, onnan ugrálnak a folyót. Reméljük tudják mit csinálnak.

 

 

Az út és a vasút nem véletlenül pont ezt az útvonalat követi. Ezen az úton haladt Hamilton Hume és William Hovell expedíciója 1824-ben. Azon a helyen, ahol először találkoztak a folyóval, majd átkeltek rajta, mindketten megjelöltek egy fát. Mára már csak a Hovell által megjelölt él, de a megjelölt része már elpusztult a fának.

 

 

Ennek emlékezetét réz tábla őrzi, az eredeti bevésés másolatával. Hume a folyót magáról Hume folyónak nevezte el, csak később nevezték át, Murray-folyónak. Fontos helyszín tehát ez a pont, itt találkozott fehér ember először Ausztrália legnagyobb folyójával 1824 november 17-én.

 

 

 

 

Ahogyan hátrahagytam a nagy felfedezés helyszínét, a város széle után nem sokkal, jellegzetes hangoskodás ütötte meg a fülemet. Kisvártatva aztán be is igazolódott a gyanúm, egy jókora gyümölcsevő denevér (Flying fox) kolónia mellett eveztem el. Nem a víz felett voltak, így csak korlátozottan láttam őket, de talán sikerült valami használható képet készíteni róluk. Vidám, hangosan fecsegő társaság.

 

 

A folyó sodrása nagyon jó továbbra is, viszont könnyebb evezni rajta, mert nincs annyi örvény, tehát sokkal kevesebb energia vész el a kormányzással. Néha a (természetesen csak motorosokra vonatkozó) sebességkorlátozást is megszegem, 8-9 km/h-val haladok, ami bizony több mint 4 csomó.
Rengeteg a kidőlt fa a folyóban. Majd tíz éve annak, hogy a Murray-Darling Folyó-rendszer Szakhatóság megtiltotta a folyómederbe dőlt fák kiemelését, ezzel növelve a természetes vízi előhelyek számát, fokozandó a folyók élővilágának regenerálódását.

 

 

 

 

A folyó két partja egy kicsit talán magasabb lett, és már találkoztam az első löszfalakkal. Ezekből még lesz ennél sokkal jelentősebb is. Érdekes képződmény volt, jól látszottak a lerakódott rétegek és az is, hogy az állékonyabb réteg alól hogyan kopik ki a puhább kőzetanyag. A fecskéket viszont nem zavarja a fal romlása, csodálatos fészkeiket a fal zugaiba, lakótelep-szerűen építik.

Estére a 2162 fkm-ig jutottam, ami nagyon jó, ahhoz képest, hogy 11 körül indultam el. Kicsit zajos az éjszakai társaság, egy csapat kakadu érkezett haza a környező fákra, miután sátrat vertem.

• 2500 and 50
• história
• kenu