VÉGRE JOBB AZ IDŐ – HETEDIK NAP
Amikor reggel felkeltem már nyoma sem volt a tegnapi időjárásnak. A víz nem emelkedett radikálisan, de azért jött felfelé. Kb. 15 cm-t emelkedhetett a vízszint, a kis jelzésemet éppen csak nem takarta el.
Ma nagy nap van, ma rendezik meg a Melbourne Cup-ot, a lóversenyt “ami megállít egy nemzetet”! Mi azonban megállíthatatlanok voltunk.
Majd 50 km haladtunk és estére már Walwa mellett a kempingben aludtunk. Amikor megéreztem hogy még elérhetjük a “csatlakozást” a forró zuhanyhoz, kétszeres erővel lapátoltam. Ma is volt egy meleg szituáció, de ma szerencsére sikerült elkerülni a vízbetörést. Csak szegény Charlotte feneke bánta a dolgot. A folyó esése egyelőre nem sokat változott, bár talán mintha egyre gyakrabban lennének nyugodtabb szakaszok, bár az is látszik, hogy szokott itt ennél nagyobb víz is lenni.
Rövid időre megálltam Tintaldra-nál. Ez volt a hely ahol az első híddal találkoztam, gondoltam megnézem, hogyan is néz ki a hely. Néhány házikóból áll a falu, és még mindig üzemel a régi kis bolt. Ma zárva volt a lóverseny miatt.
De azért nem volt hiábavaló megállni. Egy emlékmű őrzi itt egy korai ide vándorolt német család emlékét. És a mai naptól már senki sem mondhatja pejoratív felhanggal azt, hogy “nőgyógyész és kazánkovács”, ti. ha az nem is, de a kovács és fogorvos itt élt, és ezt emléktábla is rögzíti.
Számos vízi és víz környéki szerzettel találkoztam Láttam természetesen madarakat és még rakalikkal is találkoztam . (Bővebben itt) A nap fénypontja azonban egy rendkívüli találkozás volt. Ahogyan haladtam egyszercsak felbukkant a hajó előtt úgy 6 – 8 m-re valami. Amint megpillantott azonnal egy bukófordulót vett és eltűnt a mélybe. Annyi időm maradt azonban, hogy egyértelműen felismerjem a “kacsacsőrt” és a felette ülő apró jellegzetes szemeket. Egyértelmű volt, hogy kacsacsőrű-emlőssel találkoztam. Nagyon ritka tünemény, hogy az ember szabadban találkozzon velük. Még olyan helyen is, ahol tenyésztik, vagy betelepítik őket, ott is nagy szerencse és türelem kell a találkozáshoz. Sajnos nem sikerült képet készítenem egyikőjükről sem, mert vagy nagyon gyorsan alábuktak, vagy a szituáció nem engedte, hogy az évező helyett a kamerához nyúljak.
Egy kacsakacsa-óvodát, és egy hattyú családot láttam még.
Lassan távolodok a magas hegyektől, ahol nem olyan régen még bandukoltam.
Aztán megérkeztünk a Walwa melletti – campingbe.
Régen nem esett már jól ennyire egy zuhany.
