UTAZÁS JÓ TÁRSASÁGBAN
Neked – kedves Szemfüles Olvasó – bizonyára feltűnt, hogy nagyon gyakran fogalmazok többesszám, első személyben. Tekintettel arra, hogy nincsenek királyi génjeim, erre valami más magyarázat kell legyen. Identitás zavar? Nyelvi pongyolaság? Poszt-traumatikus zavar?
Talán, (de már tényleg a csak legszemfülesebbeknek) az is szembeszökő volt, hogy a legtöbb képen nem, – vagy nem én – szerepelek.
Világra szóló panama?
Az itt rejtőző titok az az, hogy bár megpróbálom eladni ezt a kalandomat, mint a “magányos farkas utazását”, ez valójában nem is így van. A valóság az, hogy én, egy két fős csapat tagjaként utazom együtt…
Fehér-macival!
Amikor kiderült, hogy mire készülök, akkor Gábor szundi-cimborái egy ‘Mandatum vizsgáló és Szavazat számláló’ bizottságot hoztak létre, annak érdekében, hogy kijelöljék azt a kiválasztottat, aki ezen a hosszú utazáson részt vesz velem. Egyrészt biztonsági, másrészt kommunikációs indokokkal támasztották mindezt alá, valamint azzal, hogy legfőbb vezetőjük mindenképpen szerette volna, ha a csapat képviselteti magát, ezzel oldva fel hosszú magányomat.
A választást hosszas és gondos előválasztási procedura előzte meg, majd a leszűkített körből Fehér-maci került ki győztesen. A válogatásnál nem keveset nyomott a latban, hogy messze kimagasló intelligenciával és kiváló csapat-szellemmel rendelkezik. (Azt hiszem egyébként, erről a mellékelt fotó beszédesen árulkodik.) Fontos szempont volt, hogy mind szóban, mind írásban kellő intelektussal rendelkezzen, lévén a blogon is meg kell osztania gondolatait később. A válogatás után rövid tréningén vett részt velünk együtt, még a téli felkészülési táborozásunk során.
Amennyire e rövid idő alatt meg tudtam ítélni, nagyon jó választás volt és bízom benne, hogy az út során kitűnő csapatot alkotunk majd.
Ami tény már most, nagyon hősiesen viselte el a hátizsákos szakasz megpróbáltatásait. Hogy milyen gondolatai és impressziói támadnak, majd erről itt a blogon, – reményeim szerint – még hallhatunk.
Régi családtag ő egyébiránt! Több mint 13 éve, hogy hozzánk költözött.
Első találkozásunk helye a Lurdy-ház alsó szintjén, akkor működő élelmiszerbolt volt.
Egy emeletes kosár egyik polcán ült, rózsaszín pokemonok és más gyengeelméjű lomok között.
Teljesen érthetetlen, hogy hogyan keveredett ilyen társaságba, ráadásul teljesen egyedül.
Már ott és akkor megragadott bennünket az a kisugárzás, ami áradt belőle, és azóta is fenttartjuk, hogy ő a legaranyosabb maci, akivel valaha is találkoztunk.
Magunk sok mindennel vádolhatók vagyunk, csak impulzív vásárlási szokásokkal nem. Ebben az esetben viszont, olyan magával ragadó volt az élmény, hogy nem tudtunk segélykérő szempillantásainak ellenállni, mint ahogyan a fuldokló kimentésekor sem teszünk mérlegre minden racionális érvet.
Mikor Gábor megérkezett haza, Fehér-maci már otthon várta őt.
Azóta is elválaszthatatlanok, és hálás vagyok, hogy most itt lehet velem.
Utazás jó társaságban!
Nos, hát ezért a többesszám!
Ahogyan az kiderült már, én kezelem a fényképezőgépet, és Fehér-maci a képeink hitelességének letéteményese.
Kérlek, Kedves Olvasó fogadd őt és írásait legalább olyan szerettel, mint az enyéimet. (Ha ez egyáltalán így van!)
