CORRYONG-I PIHENŐ
Corryong-ban vagyok, itt ápolgatom a lábam, próbálom rendbe hozni. A megérkezésem estéjén már nem volt orvos, hogy tanácsot kérjek, és hétfőig csak 200 km oda-vissza autózás árán mutathatom meg valakinek. Rövid gyógyszertári konzultáció után az ott kapott krémmel próbálom kezelni. Sajnos a dolog egyelőre nem sokat javult, ami meglep, mert az ilyesmi nekem elég gyorsan regenerálódik. Nagyon nem terhelem, de minden nap kicsit gyalogolok , még mindig félek az izomláztól.
Corryong itt a helyi centrum. Ami van, az itt van.
Nagyon barátságosak az emberek, mindenki mindenkinek köszön az utcán. (mondjuk ez nálunk is így van, pedig nem vagyunk ennyire messze a nagyvárostól) A kis kávéházban csevegésbe elegyedtem a felszolgáló kislánnyal. Kérdezte – s én elmeséltem – mit is csinálok itt. Aztán néhány perccel később egy 3 fős helyiekből álló különítmény “támadt” rám a kávézóból. Nekik is mindent részletesen el kellett mesélnem, különös tekintettel a forrásra. Minden részletre kiterjedő beszámolót kellett tartanom, hogyan néz ki ott minden, hogyan indul a folyó hosszú útjára. Ők itt születtek, de – természetesen – nem jártak még ott fent.
Amikor a gyógyszertárban voltam, ott is hasonló történt. Ott a gyógyszerésszel jártam ugyanígy. A szállásadóim sem hallottak még efféle szerzetről, úgyhogy úgy tűnik, azért valami szokatlan készül itt.
Kicsit szerencsétlennek érzem magam a lábam miatt, de tk. azért némi szerencse is van a dologban. Ma még eléggé jó idő volt, bár egyszer egy kicsit esett. Ma éjszakától viszont megint esőt és viharokat ígérnek. Egészen odáig, hogy hétfőre már a hegyek közé egyenesen hóesést jósolnak. Ha már egyszer meg kellett szakítanom az utamat, akkor talán nem is baj, hogy pont itt és most, mert már talán a beígért ónos eső és viharok kellettek volna még a jó hangulathoz. Bár az kétségtelen, hogy ez itt benne van a játékban – többnyire – ebben a szezonban.
Természetesen már kiástam az elrejtett vésztartalékomat, hiánytalanul megvolt minden, később még nagyszerű hasznát veszem, ha kedvezőtlenek lesznek a körülmények, vagy nem tudom feltölteni a tartalékaimat.
A legfontosabb az volt, hogy mindent kiszárítsak. Szerencsére tető alatt parkolhattam, így szépen lassan mindenem megszáradt.
Most a terv az, hogy hétfőn Melbourne felé veszem az utamat és ameddig a munkát meg nem csináljuk, ott fogom átvészelni az időt.
Addig majd igyekszem itt is hiánypótló munkát végezni.
