Történetek

ÁLLAT

By
on
2019 január 15.

Tegnap befutott egy kérdés, hogy ti. mi a helyzet az állatokkal. És persze, leginkább AZOKKAL az állatokkal. Szegény Discovery Channel-en szocializált, agyonriogatott barátom, főleg azokra az állatokra gondolt, amiknek egyéb dolga sincs, széles e honban, minthogy a TV stábok igényeit kielégítsék, szerencsétlen turistákat halálra ijesztgessék, békésen éldegéljenek, és ha nagyon megzavarjuk őket, fejvesztve meneküljenek.

Nos, az út során semmilyen olyan szerzettel nem találkoztunk, ami akárcsak egy kicsit is veszélyes lett volna ránk nézve. (Ne feledjük a TÉNYT, hogy évente (sokkal) többen [sic!] halnak meg lovasbalesetben, mint cápa támadásban, kígyó marásban, medúza csípésben és minden egyéb ilyen és ehhez csak kicsit is hasonlóban együttvéve! Lehet, hogy a t. Olvasó a lovakra gondolt? Abból viszont nem láttunk egyet sem. Vagy legalábbis nem jött közel egy ilyen bestia sem.

No de lássuk akkor, hogy kikkel találkoztunk:

Az állomás-főnök – akivel Kurdimurka-nál találkoztunk

 

A szegény, fejvesztve menekülő emuval,…

 

a kis zebrapinttyel,…

 

a dingóval,…

 

és a farokban legyőzhetetlen kis gyíkkal.

 

King emlékművénél kaptam lencsevégre ezt a fészkelő párt

 

Rózsás kakaduk vegyültek el a többiek között, White Cliffs-nél

 

És mind között a legnemesebb a fekete kakadu

 

A kis kormorán is ismerős lehet Dalhousie Springs-ből

 

Kenguruk mindenhol

 

Többnyire horizontális helyzetben

 

Láttunk egy ilyen dingot is. Úgy tűnik, mintha benne lenne ‘egy-két vonó’, még soha nem láttunk ilyen feketét

 

Ékfarkú sas

 

És mindenféle más ragadozók,…

 

a legtöbbjüket elég nehéz azonosítani, kellő szakértelem nélkül.

 

Természetesen mindenhol ott vannak a háziasítottak is

 

és velük együtt a hihetetlen képességekkel megáldott Ausztrál kelpie-k. Ez itt a Mount Dare-i rezidens

 

Vannak ilyen csini szőrös lepkék

 

és ilyen “szőrös” gyíkok

 

Hihetetlen türelemmel várják az optimális portré elkészítését

Nos így nézett ki nagyjából, hogy milyen állatokat is lehet látni. Persze volt még számtalan madárfaj, de ezeket szinte lehetetlen elkapni. Sajnos láttunk nyulakat is több helyen is. Ezek – főleg a nagyon száraz részeken – nagyon súlyos károkat okoznak.

No, jó! Ne kerteljünk! Azért valami mégiscsak volt: még akkor is, ha semmilyen veszélyt nem jelentettek ezek ránk nézve. Egyik este, egyikünk egy kis márvány skorpiót vett észre a porban. Annyira parányi, hogy csak enyhe allergiás reakciót vált ki a csípése, (ha egyáltalán)! 

Kicsi, de jó szerkesztő ebből fenevadat farag egy perc alatt!

Egészen az utolsó napig kellett várni arra, hogy az ‘illetékes turisztikai intézmény’ kihelyezzen egy ilyen szép megtermett pókot. (Csak, hogy valamiről mégis lehessen írni). A méretét a 20 centes érme mutatja. Egyfajta aknászpók és teljesen veszélytelen az ember számára. Ha mégis megcsípné az embert, akkor is a házi pók-szerű tünetekkel meg lehet úszni a találkozást.

Last minute

 

Ásóra vettük őt, hogy közelről is megszemlélhessük

Nos, ezen kívül semmilyen veszélyes állattal nem találkoztunk, és nem is láttunk, még csak a távolból sem. Ettől függetlenül természetesen bármikor a jövőben előfordulhat, hogy valamilyen ilyenfajta lénnyel találkozunk. Mégiscsak az ő élőhelyük ez a terület. Épp ezért aztán, mindig figyelemmel és körültekintve mozgunk ilyen helyen.

Ahogyan a bankok is hirdetik: a múltban elért eredmények, a jövőre nézve garanciát nem jelentenek!

 

TAGS

2019 január 17.

2 hozzászólás
  1. Peti

    2019 január 17.

    Hmmm, nos az abban a formában nem igaz, hogy nem láttunk lovakat, mert hogy láttunk bizony. Egy néhány egyedből álló vadlócsapatot értünk utol az egyik nap, ott trappoltak mellettünk. Talán Ti már előttünk jártatok, vagy éppen le voltatok maradva s ezért nem találkoztatok velük… 😎
    Így aztán kell keresnünk valami más, hasonlóan “veszélyes” állatot, ami nem tette tiszteletét utunk során.
    (Abban mondjuk 100%-ig biztos vagyok, hogy krokodillal nem találkoztunk) 😀

    • Thomas

      2019 január 18.

      Peti! Nehogy beírd a krokodilt is, (amit szintén letagadtam), mert akkor nem jön többé hozzánk senki! :o)

Comments are closed.

Tamás
Adelaide, SA - Australia

Ez a blog utazások története. Utazásoké, amik messzebbre visznek néha, mint maguk az utak. Olyan utazásoké, amik néha együtt járnak a helyváltoztatással, máskor csupán (?) szellemi utazások. Ez egy tisztelgés és köszönet is egyben Jack Kerouac-nak. Semmisem írhatja le jobban e blog feladatát, mint egy másik nagy "utazó" Üzenete az útról: " [...] Az én kötelességem az, hogy továbbadjak egy üzenetet: Úton lenni boldogság. Megérkezni halál. - Béke Veletek! Engedjetek utamra!"

Keresés
Legfrissebb bejegyzések
Új bejegyzés értesítő

Legfrissebb hozzászólások
Archivum
view it in English